Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Hegyes Zoltán: Barlanglakók 1973-ban

A múlt évi 6-ik számunkban meghirdetett szociográfiai pályázat eredményét idei 4—5-ik számunkban hírül adtuk. Ezt most a következőkkel egészítjük ki:

A díjnyertes, valamint a dicséretben részesített írások nagy részét is közlésre érdemesnek tartjuk. Alábbi publikálásukkal, úgy hisszük, hasznosan gazdagítjuk a tényszerűen leíró hazai szociográfiai irodalmat. A két, második helyezést elért írás közlésétől viszont el kell tekintenünk: Kunszabó Ferenc „A kisközség életrevaló” című munkája az Élet és Irodalom július 28-i, Zám Tibor „Ha energia van, minden van” című pályaműve a Valóság 1973/7-es számában már napvilágot látott.

Székelyhídi Ágoston — úgy is, mint a bírálóbizottság egyik tagja — összefoglaló tanulmányt írt a pályázat eredményéről, tanulságairól. Cikkében, egyebek között, méltatja Bács-Kiskun megyének, s főképpen a Forrásnak a szociográfiai irodalom pártfogásában tanúsított kezdeményező készségét, rendszerességét. Mi tagadás, jólesően fogadjuk a dicséretet — akár annak szánta a szerző, akár nem —, bár megállapításai érvényének inkább a jövőben szeretnénk megfelelni. Méltatását így előlegezettnek tekintjük.

SZERKESZTŐSÉG

HEGYES ZOLTÁN

BARLANGLAKOK 1973-BAN

I.

Az ősember, aki gyűjtögető, halászó, vadászó életmódot folytatott — magyarán sorozatosan meglopta a természetet — a búvóhelyét, a lakását is a természettől kapta a legrégibb időkben. A példáért nem is kell messze menni, hazánkban, az aggtelek-jósvafői Baradla és az istállóskői barlang őrzi annak a nyomát, hogy ott valaha ember lakott.

Szabó Zoltán Cifra nyomorúság c. könyvében a Bükkalját „Európa Abesszíniájának” nevezi, utalva arra, hogy akár csak az afrikai ország egyes tartományaiban, némely magyar vidék falvaiban is barlangban laknak az emberek. A szerző a könyv anyagát 1936—37-ben gyűjtötte. Akkoriban a könyvben felsorolt községekben mintegy 8—10 ezer (!!!) ember lakott kézzel munkálható, puha kőzetbe mélyített mesterséges barlangban. Azóta közel negyven esztendő telt el, a Bükkalján is nagyot fordult a világ, az egykori barlanglakó falvakra ma rá sem lehet ismerni. Országos hírű szőlő- és gyümölcskultúra bontotta itt ki virágát, hozta meg a közös gyarapodást szolgáló termését, több ezer munkást foglalkoztató nagyüzemek épültek, N. mellett üdülőtelep nőtt ki a domboldalból, a b.-i gyerekek falujuk két strandmedencéjében töltik a nyári szünidőt.

... és még ma is, 1973 ban élnek barlangban emberek! Sokkal kevesebben, mint negyven év előtt — de életük majdnem ugyanolyan, mint elődeiké.

2.

Nem igen van olyan évszak, amikor a megyeszékhelyről O.-ra utazó ember ne gyönyörködhetne a tájban. Igaz, hogy a szőlőtábla akkor a legszebb, amikor a súlyos fürtök földre nyűgözik a venyigét, a barackfák is terméssel telve adják a legszebb látványt, de azt a két, szépen gondozott ültetvényt, ami a város és O. között van, bármikor meg lehet nézni, mindig tetszik az embernek, levéltelenül is, termés nélkül is. A miénk —súgom magamnak, amíg percekig fut a két hatalmas tábla között az autóbusz.

89