Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Székelyhídi Ágoston: Tükrök között (Egy országos szociográfiai pályázatról)

mennyi szerző; a kérdések, ellentétek, ütközések térképe bontakozik tehát a szemünk előtt. S ez a térkép — a maga módján — azt jelzi, hogy a nyersebb, láthatóbb, emberhez kötöttebb kérdések és ellentéek még mindig a faluban bukkannak elő sűrűbben. De miféle kérdések, ellentétek, ütközések ezek? Új keletű mind. Ok-okozati kapcsolatban áll a falu, a mezei munka, a gazdálkodási mód mai változásaival, jelenségeivel.

Ennél a „térképnél” árnyaltabb is, általánosabb is a megoszlás másik területe. Itt körülhatárolt csoportok konfliktusai húzódnak a mélyben. Egy kórház alkalmazottai, egy bányásztelep lakói, egy általános iskolai cigányosztály gyerekei, egy kutatóintézet munkatársai, egy falusi értelmiségi kör még kisebb belső köröcskéi vívják küzdelmüket hol egymással, hol valamelyik másik csoporttal vagy körrel, esetleg valamelyik nagyobb társadalmi fordulat következményeivel, törvényeivel. Ezeket a csoportokat és köröket az életkörülmények és a világszemlélet tényezői hozzák mozgásba. De az életkörülményeket nem egyszerűen az anyagi helyzet határozza meg. Inkább az, hogy egy-egy csoport vagy kör milyen mértékben élhet az általános társadalmi lehetőségekkel. Kimondva, kimondatlanul mindenki ezzel méri önmagát és a másikat. Olyan általános és eleve adott külső kényszer, amely igazolja s magyarázza a kezdeti állapot fenntartását, elviselését — sem az érvekben, sem vádakban nem szerepel. Ez már a tudat, a világszemlélet övezete. Kérdései, ellentétei, összeütközései azt a helyzetet tükrözik, ahol a pozitív törekvések és értékek felelnek meg az objektív társadalmi mozgás irányának, ahol a pozitív törekvések és értékek társadalmi méretű támogatásra számíthatnak.

Az általános irány és keret nem metafizikusán jelentkezik. A választások, a döntések, a változások, a társadalmi törvények és normák síkján nyilatkozik meg, a „kis győzelmek és sikerek” gyarapodó sorozatában. Ez a tapasztalat teszi hitelessé a megoldás távlatát. Talán ezen a ponton érdemes összehasonlításra vállalkoznunk. Emlékezhetünk rá: az a bizonyos távlat valaha jórészt a szándék és a kijelentés ingatag talapzatán nyugodott. Emiatt megmaradt általánosságnak. Ilyenként kapcsolódott — deus ex machina — egy-egy valóságos kérdéshez, konfliktushoz. Most ezek a széles területet átfogó pályaművek épp azt jelzik, hogy a távlat tartalma, jellege alapos változáson ment át. Egyrészt az ábrázolt társadalmi jelenség tényezőinek és működésének természetéhez igazodik, tehát megragadható és mérhető. Másrészt az adott kérdés, ellentét, választás kimenetelére vonatkozik, tehát fokozatos és nyitott.

Olyan sajátosságok és tanulságok ezek, amelyek inkább a társadalomismeretre és a társadalomábrázolásra magára vonatkoznak. Más mozzanatok meg a társadalmi gyakorlat számára lehetnek érdekesek.

Mint azok a helyzetek és események, amelyekben a különböző érdekek fölszínre kerülését és összeütközését ábrázolja és boncolja oly sok pályamű. Közös vonásként kiemelve, hogy a gazdasági, társadalmi, politikai, erkölcsi, magatartásbeli összeütközések valójában mindig csoportok közt zajlanak; az, amit „össztársadalmi” célnak vagy érdeknek nevezünk, szintén egy-egy csoport sajátjaként jelentkezik. Ez a csoport — bizony nem szükségképp a legnépesebb, ám a legtudatosabb és a legszilárdabb — objektív tevékenységében képviseli az „össztársadalmi” érdeket és célt, nem puszta jellegében, helyzetében, nevében. Megszívlelendő következtetés. A társadalom szervezetének, fölépítésének árnyaltabb és tárgyjlagosabb mérlegeléséhez adhat szempontokat.

Nem kevésbé figyelemre méltó az az ellentmondás, amelyet a mai nyomorgókról és félig-meddig társadalmon kívüliekről szóló riportok és dokumentumok bontakoztatnak ki. Nyomorgók, társadalmon kívüliek? Igen, léteznek ilyen csoportok. Valamennyi színvonalas írás az általános elmaradottságban látja közös tulajdonságukat, beleértve, sőt aláhúzva az erkölcsi és tudati elmaradottságot. A személyes felelősség és a társadalmi felelősség közül az előbbire esik nagyobb súly. Ott, ahol egész csoport él elmaradott, kezdetleges állapotban, rendre kiderül, hogy a lehetőségek nem ismerése, elmulasztása vagy éppen elutasítása a legfőbb ok. Persze a társadalmi felelősségre is hárul bizonyos rész. A mai elmaradott csoportok legfőbb konfliktusa azonban a társadalmi gyakorlatban föloldható. Idültté, meg- kövesedetté az igény, a helyzetfölismerés, az akarat, a tudatos és eredményes cselekvés hiánya teszi. Kitörnie a legtöbb esetben annak nem sikerül, aki nem akar. A mai társadalmonkívüliségben és nyo- morgásban nem lehet pozitív vonásokat találni. A nyomor, a társadalmonkívüliség sem nem szükség, sem nem erény, sem nem elfogadható magatartás (ha választáson alapul). Olyan állapot, amely csupán egyes esetekben társadalmi eredetű; mihelyt csoportosan jelentkezik, személyessé válik. Különösségében is történelmi érvényű és hitelességű paradoxon ez. Gyakorlati alkalmazása mind a megítélésben, mind a megoldásban tisztázó, gyorsító hatású lehet.

Sorolhatnánk még az igazán nem jelentéktelen megfigyeléseket és adalékokat. Maradjunk azonban az általánosabb tartalmaknál. Úgy tetszik, a legszélesebb terjedelmű és a legbonyolultabb működésű közü86