Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Székelyhídi Ágoston: Tükrök között (Egy országos szociográfiai pályázatról)
lük a társadalmi mobilizáció. Minden más jelenség ebbe omlik be végül. A szociográfiai munkák szinte a mobilizáció megannyi változatának és problémájának tükrözéseként is fölfoghatok. Épp ez az első tanulság: társadalmunk szinte valamennyi jelensége összefügg a mobilizációval. Ha tisztán a társadalmi mozgásformákat nézzük: a művek tükrében a fölfelé áramlás mutatkozik a legerősebbnek, a leggyakoribbnak. Igen ám, de nem a hagyományos pályákon, nem az osztályok és a rétegek hierarchikus lépcsején. Napjainkban a fölfelé áramlás egyenlővé válik a jobb életkörülmény és a teljesebb kibontakozási, önmegvalósítási lehetőség akarásával és elérésével. Mindinkább humanizálódik tehát ez a folyamat. Akkor is, ha belső tényezői —a jobb körülmények és a teljesebb emberi élet lehetősége — közt nem mindig zavartalan az összhang, ha olykor fölcserélődik a szerep, a sorrend. A tényezők viszonya és aránya, meg az emelkedés gyorsasága és íve bővelkedik változatokban. (Faluból városba jutni, szakmunkásból feltalálóvá lenni, jómódúból gazdaggá törekedni, cigány sorból átlagpolgárrá vedleni és így tovább.) Kirajzolódnak itt is a csoportok. S valószínű, hogy a mobilizáció különbségein és azonosságain nyugvó csoportokban társadalmunk mai szakaszának mélyen jellemző egységeit, szintjeit láthatjuk. Ha így van, akkor érdemes is, szükséges is többet foglalkoznunk a társadalmi mobilizáció elemzésével, befolyásolásával, jó tendenciáinak fölkarolásával. Talán helyesen értelmezzük a pályaművek ama jelzését is, hogy a szocialista és humanista tartalmú mobilizáció egyike napjaink létkérdéseinek. Ebben nem szabad lanyhulást, kivált megállást engedni: aki ebben konzervatív, voltaképp a szocialista fejlődés dolgában konzervatív. Nézzük a másik oldalt. Mi módon szolgálhatjuk jól a fölfelé áramlást? A pályaművek nem annyira az elemzés, mint inkább a jelzés eszközeivel adnak választ. Sarkított helyzetekkel fölfokozott feszültséggel érzékeltetik, hogy a meglevő tendenciák nemegyszer erejüket vesztik, vagy eltorzulnak a kellő biztosítékok híján. Azt a nem egészen új igazságot erősítik ezek a drámaivá élezett, figyelmeztetések, hogy társadalmunk jellegével még nem áll összhangban a biztosítékok rendszere. Más szóval, hogy a biztosítékok további kiszélesítésénél, tökéletesítésénél kevés feladat nevezhető sürgetőbbnek és felelősséggel teljesebbnek. 3. Eddig a pályaművekben fölhalmozott jelenségekről, tényekről, megfigyelésekről, gondolatokról esett szó. Az összegezés és a következtetés is bizonyíthatta, hogy az a szociográfiai műhely, amely a Forráshoz kapcsolódik, ismét gyarapította társadalomismeretünket, új szempontokat adott a társadalmi gyakorlat elemzéséhez, ilyenformán a tervezéshez és az irányításhoz is. Más értéket is kifejezett a pályázat. Résztvevői — írók, újságírók, pedagógusok, munkások, termelőszövetkezeti parasztok, tisztviselők, jogászok, alkalmazottak — természetes kötelességüknek és joguknak érezték, hogy fölfigyeljenek társadalmunk friss jelenségeire, kutassanak az okok és az összefüggések után, megmutassák azokat a csomópontokat, ahol halaszthatatlan a javítás, a segítés, körvonalazzák a megoldás útjait s módjait. Magas szintű társadalmi felelősségtudatról, érett közösségi magatartásról tanúskodtak tehát. Továbbá arról, hogy a társadalmi tervezés, irányítás és ellenőrzés igénye, képessége és megvalósításának lehetősége mind szélesebb körben, mind tisztultabb, hatékonyabb formában jelentkezik. Mégsem mérhetjük csupán ezekkel a minőségekkel a pályázat színvonalát. Hiszen egyedi alkotásokat bírálunk el, a szociográfiai gondolkozás és ábrázolás sajátos értékeinek és követelményeinek alapján. Együttesen kell figyelembe vennünk, hogy a kiemelt anyag a társadalmi életnek mennyire jelentékeny és milyen kiterjedésű részét érinti, az összefüggések és a minősítések mennyire megalapozottak és mélyek, az ábrázolás mennyire hiteles, tárgyias, egyszersmind érzékletes, eleven, világos. Teljes értéket ezeknek a hibátlan összhangja biztosíthat. Ilyen makulátlan alkotás a pályázatra nem érkezett. Még a legjobb írások sem mentesek a belső egyensúly bizonyos hiányaitól. Hol a személyes, egyedi mozzanatok kerekednek fölül az objektív és általános elemeken, hol a halomba gyűjtött vagy éppen önmagukban vizsgált tények és adatok nem engednek kilátást a lényeges összefüggésekre, következtetésekre. Itt is, ott is az elméleti megalapozás és a gondolati rendszerezés mutatkozik egyenetlennek vagy következetlennek. Márpedig ez a hitelességet és a jelentékenységetcsorbítja.az ok-okozati és a szerkezeti összefüggések területén hagyva hományos pontokat. (Hogy gyakran a leíró , az elbeszélő, a nyilatkoztató és közlő elemek színvonala is ingadozik, csupán megemlítem.) Tekintsük mintának ezeket a műveket. Talán nem kevés joggal állapíthatjuk így meg, hogy mai 87
