Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - JEGYZET - Gál István: A szlovák Orfeusz magyarul
éppúgy eljött, mint a párisi békekonferencia majdani történész-szakértője Frantisek Bokes, a kiváló szlovák zeneszerző Alexander Mojzes, a Prágából Pozsonyba áttelepült író-szerkesztő Ján Smrek vagy a német hatóságok sürgetésére német klasszikus drámát fordító, de a Schiller Teli Vilmosát kiválasztó Ján Rob Ponican. A társaság hangadója persze, úgyis mint legrégibb szlovák ismerősöm, Lukác volt. Az ő tájékoztatásuk alapján próbáltam a háborús Pozsony pezsgő, de egyáltalán nem németbarát vagy német jellegű irodalmáról beszámolni a Magyar Nemzetben, a cenzúra azonban a pesti hivatalos elképzeléssel ellentétes összkép bemutatását nem engedélyezte. (A nem nagyközönség által olvasott Erdélyi Helikonban mégis megjelent „Szlovákia szellemi élete” címmel, az ottani enyhébb cenzúra elnézésével.) Magyarul is megjelent kötete legjobb darabjáról, a Szégyenoszlopról, ennek a verses önéletrajznak jellegéről és tartalmáról úgy alkothatunk fogalmat, ha három párhuzamos magyar remekmű: Arany Bolond Istókja, Ady Margitája és Szabó Lőrinc Tücsökzenéje legjobb tulajdonságait egybefogjuk. Érdemes lenne, az itt adott szemelvények után, az egészet lefordítani. Ha Ján Smrek az optimizmus költője a mai szlovák irodalomban és Shelley átlelkesült szárnyalásához állt közel, Emil Boleslav Lukác maga a megtestesült pesszimizmus, sokban emlékeztet, persze mutatis mutandis, Byronra. Mint politikus és közéleti ember, fiatalkora óta, szemlyében is átélte a szlovák társadalom minden változását. Ugyanakkor azonban nyugat-európai, elsősorban párizsi élményei, bizakodó fiatalsága után kiábrándult öregségében, valósággal apokaliptikus látomásokban átkozza a nyugat csalfaságát (Európai lakoma.) Tömény kiábrándultság gyilkos elemzése a Táblák. Elég néhány hősét említeni, akiket versben megénekelt: Atlas, Prométheusz, Omár, Dante, Goya, Szókratész, Chénier, Goethe, Ahmatova. Érdekes, a magyar történelemből szintén jól ismert Caraffát is megénekli. A 15 íves kötet kitűnő betekintést ad Lukác életművének különböző korszakaira és azok jellegzetességeire. Költészete ennyire közel állván a második Nyugat-nemzedék dikciójához és témáihoz, az az érzésünk, egy terjedelmesebb válogatás, esetleg magyar vonatkozású tanulmányaival megtetézve, szintén megnyerné a magyar olvasók tetszését. Ady, Babits, Juhász, Kosztolányi, József Attila, Szabó Lőrinc, Krúdy és más nagy magyarok szlovák fordítója állandó és kitartó figyelmünket érdemli meg. 163
