Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Körber Tivadar: Bartók Béla a költészetben
Az ősi román kolindaszöveg a közvetlen természetbe — völgyekbe, lombok közé, puha avarba, hűvös forráshoz — vezeti hőseit vissza. Juhász szarvasfiúja a civilizált városi környezetben — vasvillanyoszlopok, fekete kábelek, vashidak, kikötők, gyárak világában veszíti el személyiségét, és válik mindezeken keresztül a teljes Kozmosz részévé: . . minden sejtem nagy gyár, atomom naprendszer, heregolyóim a nap-hold, a tejút gerincvelőm, az űr minden pontja testem egy-egy része, galaktika-fürtök agyam egy sejtése. luhász azzal marad hű Bartókhoz, hogy továbblépett, hogy költeményében nem értelmezte, nem magyarázta, hanem a bartóki mondanivalót juhászi módon interpretálta. Juhász másik nagy prózaverse, az „Örvénylések Bartók Béla körül” még komplexebb alkotói eljárást mutat. Kavargó képorgiája sajátosan juhászi, melyben Bartók neve és alakja mintegy „ritornellként” jelenik meg újra és újra. Az „örvény- lések" látszólag parttalanul hömpölygő áradatában szilárd kompozíciójú vers bontakozik ki: portréként indul, majd a zeneszerző külső megjelenésének leírásától egy gyermekkori emlék felidézésén át olyan költői képben kulminál — kiemeli a sírból a tetszhalottként eltemetett, föld alatt éneklő asszonyt —, mely mélységben és jelentőségében valóban Bartók nagyságához méltó. Mindezt úgy teszi a költő, hogy magáról a zenéről közben alig ejt egy-egy szót. Az idézett József Attila- és Juhász Ferenc-művek meggyőzően példázzák a zenei mondanivaló adekvát költői kifejezésének lehetőségeit és korlátáit. A korlátok az egyik művészeti ágból a másikba való átlépés természetéből adódnak. Volna azonban még egy lehetőség, rokon azzal, amelyre Károlyi Amy utal Öröm című versében. Ebben Bartók zenéjének geometriai rendjéről, szilárdságáról és ennek a rendnek a szépségéről vall a.költő. Nem találtam azonban ezideig példát a bartóki zene srukturális elemeinek (elsősorban a hídforma, aranymetszés, tématranszformáció formateremtő elveire gondolok) felhasználására versszerkesztési elvekként. Talán túl sokat kívánok, ha azt várom, hogy költőink ilyen irányú kísérleteket tegyenek, de meggyőződésem, hogy a mondanivaló teljes megértéséhez, tehát a tartalom mélyebb rétegeinek megközelítéséhez a formai jegyek, a szerkesztési sajátosságok megismerésén és feldolgozásán át vezet az út. Hogy ez lehetséges, arra Weöres Sándor mutatott példát nemcsak zenei ritmusú és a szavak zenei hatásainak lehetőségét felhasználó, de zenei szerkesztésű — például fúgaformában komponált — verseivel. Befejezésül hadd idézzek néhány sort Weöres nagyon mély és képi megfogalmazásaiban szinte egyedülállóan szemléletes Bartók-verséből: az állat és angyal közti űrben az élőt kiszárítja kegyetlenül merő szeretet és semmi irgalom mi másnak kincs őnéki lom mi másnak szemétdomb őnéki égi kémia beágyazva józan önkívületbe az időt folytatja tétlenül munkája működik helyette... 44
