Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Nagy Czirok László: Csokonai- és Petőfi-emlékek a Kiskunságban
Hálából irta ezt róla Egy paraszt poéta tolla. Aki vén már, nem tanítvány, Úgy nevezik: Gázon István... * Petőfiről is meg-megemlékezik népünk. Születése körülményei még ma sincsenek megnyugtatóan tisztázva. Gőzön István nagyapám, aki az 1850—60-as években pandúr korában a Halas — Kecskemét közötti pusztavilágot sokszor bejárta, később pedig mint kisfuvaros az Orgoványszélben (a Halas —Kecskeméti út szélén) épült ún. Zöldhalmi csárdát is többször útbaejtette (a csárdát a cseh zsandárok az 50-es évek végén fel perzselték), a 90-es években állította, hogy Petőfi nem Kiskőrösön, hanem Orgoványon született. (Elfeledtem, hogy a csőháznál-e vagy a közeli csárdában.) 1902 nyarán, mikor ezen a tájon kutattam, Szomorú Kalmár Mihály bugaci gulyás számadó (kb. 83 éves, Faragó-major) szintén orgoványi születésűnek mondotta Petőfit. Feljegyzéseim a 16 évvel későbbi menekülésemkor Erdélyben maradtak. Ő is vagy a csőszházat, vagy a csárdát említette. 1955-ben Molnár Ferenc bodoglári gazda beszélte: „1904 —05-ben együtt káplárkodtam a 38. gyalogezrednél egy Szekér Pál nevű jó barátommal, aki kecskeméti ember volt. Valamelyik Zubornyáknál volt gulyásbojtár Bugacon. Szülei rokonságban voltak az egykori orgoványi pusztacsősszel, akitől úgy hallották, hogy Petőfi náluk, a csőszháznál született. Petőfi atyját két másik mészáros — akik testvérek voltak — kitúrta Félegyházáról, s év utolsó napján a feleségével egy lovas kocsin indultak Kiskőrösre. A kocsirázás miatt Petrovics- nén szülési fájdalmak jelentkeztek, és így azon az estén az útban levő orgoványi csőszháznál (a csárda közelében) kieresztett Petőfi atyja, a felesége pedig azon éjjel ott gyermeket szült, Petőfi Sándort. A szüléskor a csőszné bábáskodott. Szekér cimborám szidta az urakat, hogy ezt másképp tudják és Írják, pedig bizonyosan így volt.” 1957 október havában Gál Miklósné Szekeres Klára 84 éves Móricgát pusztai földművesnő alábbi elbeszélését jegyeztem fel: „Nagyapámtól hallottam, hogy Petőfi Sándor az orgoványi csárdában született, mikor az atyja útban volt Félegyházáról Kiskőrösre, a feleségére rájött a vajúdás, s mivel éjszaka volt, beállt a kocsival az orgoványi csárdába, ott a lovait kifogta, s az istállóba bekötötte, mert tél volt. Feleségét ágyba fektette, s meg is szülte gyermekét. Mivelhogy év utolsó napja volt, a csárdában a környékbeli gazdák és pásztorok ivogattak, mulatoztak. A gyermek megszületése után Petőfi atyja is odaült a mulatozók asztalához, kik közül többen is ismerték. Megkérdezték tőle, hogy mi járatban van. Elmondotta, hogy mi történt vele Félegyházán, és hogy Kiskőrösre iparkodnának, de a felesége egészséges fiúgyermeket szült. Feleségének se lett komolyabb baja. így most már ő is hálát ad az Istennek, s örömében lenyel egy-két pohár bort, mert mindjárt úgy sem indulhatnak tovább. Erre a mulatozó pásztorok bevittek a gyermekágy mellé egy üveg bort, a kis Petőfi mellé meg egy karikásostort és egy kisbárányt tettek azért, hogy — mint mondották — ha felnövekszik majd a gyerek, azokról emlegesse, hogy a pásztorok között született az orgoványi csárdában.” » Kiss Mária halasi néprajzi gyűjtő, földművesnő jegyezte fel: „Petőfi errefelé jártában egyszer aratókra bukkant, mikor azok ebédeltek. Bemutatkozott, majd elszavalta nekik: Nem szánt, vet az égi madár, Mégis eltartja a határ, Én se szántok, se nem vetek, Mégis megélek közietek... 141
