Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Nagy Czirok László: Csokonai- és Petőfi-emlékek a Kiskunságban
— Nem azt teszi, legátus uram, hanem ezt: Kend hallgasson, vendég! * Egyik húsvéti alkalomból a Dunántúlra, Kovácsiba küldték legációba Csokonait. Mikor hosszas gyaloglás után már csaknem elérte Kovácsit, egy erdőben ráesteledett. A Dallos nevű erdészt — mint népköltő nagyapám megörökítette — így szólította meg: — Jó estét kívánok, bácsi! Messze van-e még Kovácsi?! Erre Dallos erdész is versben válaszolt a szűr alól: — Ha siet az úr egy kicsit, Foghat még ma szép lány csöcsit. Csokonainak tetszett a verses válasz, s így folytatta: — Úgy, de ha nem lesz hajlandó Megengedni az eladó? Az erdész ismét versben válaszolt: — De hátha kap egypár húszast, Megszánja a szegény utast! Barátságos bemutatkozás és kézfogás után a két poéta megölelte egymást, s az elkésett utast az erdész meghívta éjjeli szállásra és vacsorára, amit Csokonai örömmel elfogadott. Legényember volt Dallos István is. Özvegy édesanyjával jó vacsorát készíttetett, melyre bort ittak, majd verselgettek, dalolgattak. Gőzön István, szájhagyományokból merítve, a 90-es években így verselt tovább az esetről: így mulatott a két költő, Setét lett az éj, rettentő. A hold se világította, Annak is akkor volt fogyta ... Elnémult a kis furulya, Éjjel a bojtár se fújja, Mert kedvese, akit szeret, Az is mély álomba eredt, Csupán csak a major őre Nem feküdt még a fülére. Őrködött egy kis ebével, Tízet bődített tülkével... A két költő pedig dalolgatott, verselgetett, s a baráti poharak sűrűn összecsendültek, majd szomorúan elpanaszolta Dallos, hogy ő azért vállalt erdészséget gróf Festeticsnél, mert fiatal életére felleg borult. Menyasszonya volt már a faluban a szép Kardos Julcsa, de az álnok rektor elütötte a kezéről. Azóta csak kesereg szép kedvese után. Csokonai megsajnálta az erdészt s megígérte neki: Holnap ha mék Kovácsiba, Belékötök a rektorba. Ha pedig Julcsa hajadon, Segítek én a bajodon! Kovácsiban fel is kereste a rektort, de kitűnt, hogy elődje, egy másik rektor volt a csábító, akit időközben iszákossága miatt elcsaptak. Megtudta Csokonai azt is, hogy Julcsa még hajadon. Fel is kereste a szülői háznál, s közölte vele és szüleivel, hogy Dallos is még legényember, és hogy mennyire kesereg Julcsa után. Majd minden tudományát, rábeszélő készségét előszedte Csokonai, s meg is állapodtak abban, hogy papi szolgálata után Julcsával és szüleivel együtt felkeresik Dallost az erdőben. 139
