Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Sütő József: Kiskunsági parasztszínpad a millennium évében

sukat Budapesten is bemutatták. Sajnos, ez a vállalkozás sem volt hosszú életű. Az Evva Lajos által a nép számára ajánlgatott misztériumjátékokra is csak 1922-ben Mikófalván (Heves m.) történt egy próbálkozás azoberammergaui szövegkönyv alapján. Ezt a sikeresnek ígérkező kezdeményt meg a kapitalista üzleti mohóság fojtotta meg még kezdetén.

Igaz, hogy a halasi parasztszínjátszás „elszigetelődött", de azért ez nem jelentette azt, hogy Halason megszűnt volna. A Dékáni Árpád próbálta úton, annak távozása után is, követőkre talált a halasi földműves nép között. Hagyománnyá vált, hogy szinte évenként összeállt egy-egy paraszt műkedvelő csoport, hogy eljátssza valamelyik népszínművet. (Hiába, minden idilli mivolta mellett mégis ez állt hozzájuk legközelebb.) A játszókedv fellendüléséhez erősen hozzájárult az is, hogy 1906 óta Halason állandó modern színházépület volt, ahol minden esztendőben vidéki színtársulat tartózkodott 3 — 4 hónapig. Műsorukból kiválaszthatták maguknak a megfelelő darabokat. Játékuk is ösztönzőleg hathatott. Az 1930-as évek közepén a halasi Füzes puszta parasztjaiból Regős József tanár vezetésével újból országos hírű színjátszó gárda szerveződött. Előadásaikról (A bor. Ludas Matyi, A vén gazember stb.) ismét nagy elismeréssel írtak a fővárosi lapok (Nemzeti Újság, Új Nemzedék).

Országos viszonylatban azonban ezen a területen csak a felszabadulás hozott gyökeresen örvendetes változást a mindenfelé megalakuló népi színjátszó együttesekkel.

Kiskunság méltán hálával őrizheti Dékáni Árpádnak, ennek a Székelyföldről ideszakadt nagyszerű művészembernek az emlékét, hiszen Halasnak parasztszínpada felállításával országos, majd páratlan csipkéjével világhírnevet ajándékozott.

ML*