Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Schalk Gyula: Az ősmagyar népi csillag- és csillagkép nevek
Ha az e tanulmányban felsorolt csillagneveket tekintjük, valóban nehéz lenne hirtelenjében eldönteni, hogy melyik mely történelmi rétegből származik. Egész sor olyan névvel és fogalommal találkozhatunk, amelyik már feltétlenül a letelepedett magyarság mindennapjait és képzeletvilágát tükrözi. Nagyon sok a keresztény kor behatása révén keletkezett ősmagyar csillagnév is. Egyre kevesebb végül is azoknak a száma, amelyeket megnyugtató biztonsággal a magyarság legmélyebb történelmi rétegéből származónak tekinthetünk, amelyik biztosan viseli magán a magyar ősvallás nyomait. Csillagnévkutatásunk így döntően aligha szólhat bele a magyar mitológia eldöntendő kérdésébe: vajon sámánizmus vagy természetimádás volt-e az ősmagyarság vallása. Részlettanulmányként azonban mindenképpen gazdagíthatja és gazdagítja is a magyar múlt mese-, hit- és képzeletvilágáról alkotott elképzeléseinket. Híven tükrözi helyenként még a társadalmi viszonyokat is, amikor szegény, egyszerű emberekkel népesíti be az égboltot. Rámutat a magyarság nagy vágyaira az égi hősöknek tulajdonított képességek révén. Felsorolja a már minden bizonnyal letelepedett és földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozó ősmagyarság (honfoglalás utáni magyarság) mindennapjainak legfontosabb tárgyait. Körképét adja annak, mit tartott fontosnak ebben a korszakban a magyar nép, mire volt szüksége és mivel dolgozott. Felvonultatja a magyar mese- és mondavilág hőseit. Páratlan és utánozhatatlan formában oly költői elnevezésekkel és megszemélyesítésekkel él, amelyek minden bizonnyal joggal tekinthetők a régi magyar nép legmélyebb érzelmi világa tükrének. Az ősmagyar csillagképek leginkább abban különböznek a görög-római közvetítéssel átvett arab csillagos égbolttól, hogy még ősvallásunk és mitológiánk nyomait kutatva is a mi égboltunkon elsősorban az embert, az emberi élet hétköznapjait látjuk kirajzolódni. Az embert és az ember földi környezetét. Az ember gondjai és örömei, a szegények és gazdagok örök harca tükröződik az ősmagyar égbolton. Nem lehet meghatottság nélkül végiggondolni, miként ismétlődnek az égbolton a magyar szegény nép földi dolgai, az Alföld, az állat- és madárvilág, a földrajzi táj, az állattenyésztés és földművelés eszközei, egy-egy megtörtént eset nyomán lábrakelt monda szegény magyar szereplői (Sánta Kata, Árva Dorka, Lámpáshordó, Étekhordó, Ökörkereső, a nyáját vesztő juhász és az annyiféleképpen megénekelt kaszás ember). Népi csillag- és csillagképneveink sora végül is óriási körképpé tágul: történelmi, társadalmi és vallási képeskönyvvé, melynek betűit a csillagok alkotják. Az ide vonatkozó irodalomban csak nyomokban lelhető fel'az a törekvés, hogy az egyes csillagneveket tárgykörök szerint csoportosítsák. A népi csillagneveket rendszerint ABC sorrendben közlik a források. Az egyes elnevezéseket olvasva azonban kívánkozik a tárgykörök szerinti szétválogatás. Az általam végzett csoportosítás azon felismerésen alapul, hogy a nevekből kiolvashatók az égboltnak a nép által kitüntetett bizonyos irányai, csillagai és csillagképei. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a nevekben a földrajzi és emberi környezet is tükröződik. Végül a nevek egy részében az érzelmi élet fogalmai tükröződnek. Ennek megfelelően a magyar népi csillag- és csillagképneveket a következőképpen csoportosíthatjuk: 1. Az égbolt kitüntetett irányai és csillagai: Időmutató (óra-) csillagok és csillagképek; Évszakcsillagok és csillagképek. Az ősmagyar „felső ég” és Göncöl vidéke. Az Ég közepe — Sarkcsillag. A Tejút. 2. A földi és emberi környezet vetülete az égbolton: Mindennapi élet. Földrajzi környezet. Eszközök, tárgyak, élelem. Állatok. Társadalmi élet és környezet, emberek. Foglalkozások. Tisztségek, rangok. Történelmi emlékek és személyek. 116
