Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Solymos Ede: A dunai „malmok kora” Baján
meg a „bőgős", tecejes fahajókat, melyeket aztán lóval vontattak Győrig, vagy a Duna sodrával eresztenek a Száváig. Más részét azonban itt őrölték meg, saját szükségletre és kereskedelmi célokra egyaránt. A korabeli összeírások jól mutatják a malomipar gyors fejlődését. 1696-ban Baján csak egy malmost írtak össze. 1715-ben viszont ezt írják: „Malmuk, sem liszt, sem másmilyen nincs, hanem idegenben készerűinek a termést megőrölni.’’ Ez a hely alighanem Szeremle, mely ebben az évben „a Duna közepén nyolc kőhöz nyolc malommal rendelkezik". 1720-ban azonban a bajai lakosok „egyike vízimalmot tart a Dunán, lefizetve évenként 50 forintot." 1725-ben a kalocsai érsekség összeírásából tudjuk, hogy akkor a csanádi lakosoknak — Fölső István, Fölső János több társokkal — van egy malmuk, és már építik a másodikat is, Sükösdön ugyancsak egy malom van (Tukó István, Rácz Péter több társsal), Pandúr alatt a Sugovicában Német Fülöp nevű molnár dolgozik, a Csikostó nevű vízen (kb. a Posztógyár helyén volt) a kákonyiaknak elégett a malmuk, de már építik az újat, a szeremleieknek legutóbb még hat malmuk volt, most eladtak kettőt. A MOLNÁRCÉH A malmok és a molnárok egyre szaporodtak, s 1815-ben „a bajai érdemes molnár céh" megkapta a szabadalomlevelét. Az alapitó mesterek 19-en voltak. 1875-ig 182 mester nevét jegyezték fel a céhkönyvbe. Voltak olyanok, akik csak beléptek, aztán soha többé nem hallattak magukról, mások évtizedeken keresztül szerepelnek, egyrészt tagdíjfizetéskor, másrészt inas, legény szegődtetésekor, szabaditásakor. Ezek közt is Cserba Ferenc viszi el a pálmát, aki 1827-től 1874-ig 47 éven át molnármester, s ezalatt 24 segédet szabadít fel. A mesterek száma eleinte fokozatosan emelkedik, 1841-ben eléri az 51-et, akkor némi helybentopogás észlelhető, sőt bizonyos csökkenés is. 1857-ben a céhkönyv alapján csak 45 molnármester él Baján. Ez a szám azért érdekes számunkra, mert Rapcsányi Baja című könyvében ekkor 103 dunai malom volt a város alatt a Dunán. A tapasztalat az, hogy inkább ketten-hárman társultak egy malom üzemben tartására, semhogy egy molnárnak több malma lett volna. Az meg éppen elképzelhetetlen, hogy minden gazda legalább két malommal rendelkezett. Gondolhatnánk arra is, hogy más helységbeli molnárok tartottak Baja alatt üzemben malmokat. A céh azonban éberen ügyelt arra, hogy minden tagjának megélhetését biztosítsa, a konkurenciát nem engedte meg. Sokszor évekig nem vesznek fel új tagot, csak akkor, ha valaki meghalt, vagy a kereslet növekedett. Lassan szaporodik a tagság száma, 186b —67-ben vannak legtöbben, 76-an. Ettől kezdve megint csökken a számuk. A pillantanyi helyzetet azonban az inasok és a legények száma mutatja legjobban. Ha sok a munka, sokat szegődtetnek, máskor alig egy-kettőt. A szabaduló inasok száma általában 2 —3 —5 fő, de néha megugrik ez a szám: 1864-ben a legtöbb, 29. Négy évvel később viszont 40 legény szabadul. Ez a csúcs. Molnárinasnak 10 egynéhány éves korban adták szülei a gyereket. Megegyezés szerint 3 — 4 évre szegődött, s vagy a mester látta el mindennel, vagy részben a szülők. „ ... Klaszano- vics Sándor f. évi (1857) január 1-től 3 évre inasnak beszegődtetett. Megjegyeztetik itt, hogy a fehér ruhával anyja, a külső ruhával pedig tanító mestere fogja ellátni..." A céh szemmel tartotta az inast, megrótta, ha helytelenül viselkedett — esetleg büntetésből tovább kellett szolgálnia —, de vigyázott is rá. Több esetben elvették az inast tanítómesterétől, ha az rosszul bánt vele, éheztette, vagy a mesterségre nem tanította. Persze, azért az inasnak a ház körüli munkát is el kellett látnia. Ha letelt az ideje, s lefizették a taksát, a 3 ft-ot, legénnyé szabadították. Még gyorsabban megtörtént ez, ha katonának vitték, mert akkor soron kívül is szabadítottak. A legény vándorútra indult, vagy helyben helyezkedett el s fizetést, hetibért kapott. Évek múlva kérhette mesterré avatását. Ehhez azonban nemcsak szakmai tudás, hanem pénz is kellett. A céh feladta a remeket: „Köröszt vasat bevágni, kiskereket befogazni, kis- korongot tányérostul újonnan elkészíteni". Legtöbbször ezeket kell megcsinálni. Nyilván olyan 86
