Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Solymos Ede: A dunai „malmok kora” Baján
SÓLYMOS EDE A DUNAI „MALMOK KORA” BAJÁN Nincs most álmom, mégis látom Azt a régi jó világot. Mely itt érett, itt hizlalta A dunai molnárságot. Csupa öröm, dal, vigasság. Vas szorgalom volt az élet, No de akkor volt is dolga A vén Duna nagy vizének. így emlékezett Molnárélet c. versében ifjú korára a verselgető-írogató molnár-hal ászhajós Krikovszky Vince. „Malmok korának” nevezte a város egyik krónikása a múlt század azon évtizedeit, melyek Baja fénykorát is jelentették. A visszaemlékezésekben 100 — 250 dunai malomról is tudnak, melyek a bajai vízen kelepeltek. Az idősebb bajaiak még emlékeznek az utolsó malmokra, az öreg molnárokra. Falusi nénik, bácsik még szájukban érzik annak a kenyérnek az ízét, melyet a dunai malmokban őrölt lisztből sütöttek. Állítják, jobb ízű volt, mint a gőzmalmok lisztje. A bajai múzeum őzi a molnárcéh és ipartársulat iratait, molnárok és leszármazottá inak — részben nyomtatásban is megjelent — visszaemlékezéseit. Milyen volt hát a malmok kora? A GABONA SORSA Baja kikötőjét már a török feljegyzések is említik, arról is tudunk, hogy Budára gabonás hajókat indítottak innét. A 18 — 19. sz-ban fellépő gabonakonjunktúrák a város jelentőségét még inkább fokozzák, az 1800-as években Baja már az Alföld egyik legjelentősebb gabonaközpontja. Vasút hiányában szekéren szállítják a bajai hambárokba a gabonát Bácska messze tájairól. A Sugovica kikötőjében — mikor a gabonaárak emelkednek — egymás után töltik 85
