Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Gál István: A magyar Duna
NÉP, TÁJ, HAGYOMÁNY A MAGYAR DUNA Nincs még egy szó, nincs még egy fogalom, melyet annyiszor használnáknk, mint a Duna. Naponta százszor olvassuk, leírjuk, elmondjuk a legváltozatosabb összetételekben: Duna-me- dence, Duna völgye, Duna-táj, Duna-vidék, dunai népek, Duna-Európa. S ez természetes, mert nincs még ország Európában, melynek annyira gerincévé, tengelyévé vált volna egy folyam, mint a Duna a magyarságnak. A Loire, a Rajna, a Pó, a Visztula, a Volga partjain a francia, német, olasz, lengyel, orosz történelemnek csupán egy-egy szakasza játszódott le; a Duna magának a magyar történelemnek a gerince. Nélküle magyar história igen, de a magyar nemzet történelme, európai szerepjátszása nem képzelhető el. A középső Duna-medence, a Kárpátközi Duna-táj a magyar nemzet történelmi műhelye. A Duna a Volga mellett Európának leghatalmasabb folyama, az egyetlen európai folyam, amely nyugatról keletre folyik. Az egyetemes emberi történelem nagy Occidensét és Oriensét köti össze, a két legellentétesebb és egymást mégis kiegészítő világot a fóldgömbön. Érthető, ha évezredek óta érette folytak a legállandobb küzdelmek. A népek országútja Keletről Nyugatra és megfordítva. Rómaiak, gótok, herulok, rugiak, longobárdok, hunok, avarok, germánok, magyarok, szlávok, törökök, oroszok felvonulásának, történelembe lépésének színtere. Népek jöttek, népek mentek, világbirodalmak épültek és omoltak össze partjain. A római birodalom egykori határvonalának vidékét csak a magyar tudta állammá szervezni, országgá formálni. Honfoglaló Árpád egyetlen pillantással fölfogta az országépítés lehetőségét, amit a rómaiak közül egyedül Marcus Aurelius vett észre. A középső Duna, mint Bulgária közepén a nagy hegyvidék, határul, keretül is szolgált: római, török, cseh határ volt. Főütőere a kárpátközi tájnak. Nevezzük a Nyugat és Kelet közé eső vidékét Duna-Európának vagy Kárpát-Európának, — mindenképpen a Duna marad a gerince Európa e végzetes történelmi zugának. Itt válik a Duna folyóból folyammá. Sehol nem olyan pazarló kincseivel, képességeivel, mint éppen itt. Hol van még egy folyó Európában, mely annyi változatosságot, sokféleséget tudna fölmutatni mint a Duna? De nemcsak a Duna öleli körül szeretetével az országot, a magyarság is becézi, dédelgeti, jó ezer éve. Melyik dunai nép hordott össze annyit oldalára, mint a magyarság? Beavatta titkaiba, valósággal részesévé tette történelmének. Méltán nevezhető a Duna a magyar sors folyamának, magyar sorsfolyónak. Négy királyi székvárosunk közül három a Duna mentén épült. Az ország megtartásáért itt folytak a döntő hadjáratok és ütközetek. Ha egyszer megírják a Duna történetét, szerepét a magyar históriában, nehezen lehet kihagyni akár a legkisebb fejezetet is a magyar történelemből. De nemcsak a magyar dicsőséget, jelentette a sötét, alattomosan közelítő rázúduló végzetet is. Az idegen jövevényekkel, a vendégnépekkel a Duna mentén találta meg a magyarság a legtermészetesebb, kiegyenlítő életformát. Kossuth és Wesselényi az országdöntő, nemzetgyilkos nacionalizmusok helyett a dunai népek összefogását, egyesítését javasolta. 1945 végre meghozta a kölcsönös megismerés, a gazdasági és szellemi közeledés és együttműködés szervezett és védett formáit. GÁL ISTVÁN 84
