Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Bata Imre: Gulyás Pálról
Ady-kérdés. Az idők megsúlyosodtak. Kardos László sem mosolyog immár. Juhász Géza is kivonul a Kardosokkal a Társaságból. Most lesz teljes Gulyás Pál magánya. A Társaság ügyvezető elnöke, s fiatalokkal töltené be a kilépők hagyta űrt. De a távozók a Társaság lelke felét is magukkal vitték. A debreceni nívót Gulyás is csak velük tudhatta valóságnak. A fiatalok nem pótolhatták a távozókat. Pedig Gulyás még folyóiratot is akar alapítani. Levelet ír az alapítandó Jelleg ügyében Németh Lászlónak, aki azonban nem vállal újabb debreceni folyóirat-teremtést. Föleszmél Gulyás is. 1943-ra keltezi a Kardos Lászlóhoz írott verset: „Nem igy akartam a vitát.” — Juhász Géza pedig visszatér az Ady Társaság élére. Mikor Kardos László fölbontja Gulyás utolsó levelét, az üzenet küldője már halott. 1944 elején költözik Gulyás az örökös házba: nehéz idők járnak ekkor. A leghűségesebb barát, Németh László is csak üzenni tud: „Most, amikor koporsódon te vágtatsz messze elém a halottak Magyarországába, e kivonulásban hadd kéredzem mögéd fegyvernökül... talán egészen méltatlan sem vagyok rád, s szabad Hadház felé, a Csokonai útján mögötted kocogom ki abba a magyarságba, amelyet még vállalnunk lehet.” 2. Gulyás egyéniségét a nehézkesség jellemzi. Szelleme kibontakozása is lassú, s mindig marad lelkében félszegség, mit csak részben indokol külsője, fiziológiás habitusa. Lelke mélyén remeg a bizonytalanság. Félszegsége akadályozza abban is, hogy elhagyja néha Debrecent. Utazni? — csak ha már végképp szükséges. Noha jól tudja, mind jobban járt a mozgékonyabbja. Látja Oláh Gábor sorsalakulását, előtte Tóth Árpád, Szabó Lőrinc példája. Vagy a Nagy Zoltáné. Az utazást inkább szellemi kalanddal pótolja. Amennyire nem szeret vonaton, annál szívesebben utazik könyvlapokon. Térben is, időben is messzire. Szívesen utazik Debrecen régmúltjába. Csokonai idejébe; Fazekas botanizálása igézi; Földi doktor és Hatvani István életformájába szívesen húzódna vissza. A kövek alá hullott Debrecen mélyebb rétege is fölelevenül képzeletében. A reformáció Debrecenének antinómiáit kutatva keres választ a jelenkori Debrecen problémáira. Ős-Debrecenben ama virtuális Magyarországot keresi, amelyet maga körül szeretne tudni. A történelmet mítosszá varázsolná, hogy tehetetlenségét, félszegségét ellensúlyozza. A mítosz az önigazolás eszközévé válik, mielőtt igazi természete nyilvánvalóvá válnék. Ide köthető Ady-értelmezése, megszállott „jellegkeresése”. Könnyen tévedhetik így hínárosba. Az időbe — történelembe — avatott mítosz kapcsán kerül szembe barátaival is. De a barátok sem értik Gulyást. Igaz, nem lehet a mítoszt az időbe vonni. Nem lehet a 16 — 18. századi Debrecent, szellemiségét mitizálni. A szellemtörténet szabadossága, analógiás sejtései és szabad asszociációi nem építhetnek szilárd várat, ahová nehéz időben érdemes lehetne visszavonulni. Gulyás a magyar szellem iránytalanságát, zűrzavarát a többi közt azzal magyarázza, hogy Debrecen nem tudott országos hatásúvá növekedni, s az innen eredő szellemiség meghátrált a felszínes nyugatrajongás előtt. Másról van szó Gulyás Kalevala- és Edda-élménye körén. Az ősi epika tanulmányozása jóval termékenyebb kapcsolatot ígér, fontosabb összefüggéseket derít föl. Most nem vonja a mítoszt az időbe, a történelembe. A mítosz a prehistória körén — a helyén — van, ezért az lehet, ami valójában; példa a módszerre, amivel a 27
