Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Bata Imre: Gulyás Pálról
BATA IMRE Gulyás Pálról Kardos Lászlónak és Szabó Istvánnak ajánlom, akik élnek még a nagy debreceni nemzedékből, amelyik a harmincas években a vidéki szellemet példásan emelte föl a provinciálisból. 1. Gulyás Pál kilépett a némaságból. Bibliográfia és versválogatás veri föl a debreceni Köztemető csöndjét. A krematórium háta mögötti némaság s a borostyán zöld palástjába burkolózott fejfa eddig együtt: csöndmondatra húzott felkiáltójel, a költő végső remeke, az a vers, melyet mindig szeretett volna megirni, visszalép, hogy helyet adjon a kevésbé tökéletes, de mégis emberibb megnyilvánulásoknak, a megírott költeményeknek. — Hátha most több szerencsével, mint valaha. Szerették pedig a költőt. Szerették a debreceni társak, szerették a sógorai, szerette Németh László. Erős familiáris tudat a családban, amit az asszonyok állítanak; ugyanezt a férfiak szellemi kapcsolataikkal igazolják, erősítik és tágítják. A szellemi affinitás, amely túlcsap a családi körökön. Realizálódik sógorságban, keresztkomaságban. Ha már nem volna elég a hagyomány is. Hiszen Kardos Albert szelíd alakja immár ott trónol a fiatalok gyermekkori firmamentumán, akár Gulyás Istváné; és az Oláh Gáboré is, aki az ő idejükre már magányba vonult vissza; Gulyás Pál számára csak öt perce van. Nem így az öreg Kardos Albert. Szívesen tart a fiatalokkal, ha meredek kaptatóra hívják, akkor is. Mielőtt a fiatalok megalapítanák az Ady Társaságot, a Csokonai Kör a Nyugatot vendégeli. Nem nehéz tehát a modern irodalmi gondolatot elültetni a debreceni homokon. A liberalizmus elnézővé teszi az atyákat. A fiatalok viszont nemcsak az újat akarják, a folytonosságra is van szemük. Igaz, hogy nem sokan vannak Debrecenben ez idő tájt sem, akik fontosnak ítélik az irodalmat. Néhány család a harmincas évek Debrecenében az irodalmi vonzalom kifejezője. Megalapítják és éltetik a Társaságot. Szívesen látják vendégül az idetévedt írót, meghívják a fővárosiakat. A fiatal magyar irodalmi képviselet itt érezheti először — a Déry Múzeum előadótermében — nemzedéki összetartozását. Debrecenben indul a Válasz, az új nemzedék folyóirata. Kézen-közön — sógorságos, kereszt- komás intim körön — ring az új irodalmi szellem bölcsője, az Ady nevével szentelt társaságban izmosodik odáig, hogy már vitára is kész. A disputa az Ady-líra értelmezésében lobban föl. Gulyás lobbantja. 1934-ben adja elő értekezését a Társaságban a névadó költészetéről. Különös észjárását, elvont eszmefutamait furcsálkodva hallgatják a társak. Ady- értelmezése akár önértelmezésnek és vallomásnak is tekinthető. A géniusz és a hozzá nem illő környezet; ebben gyökerezik a „jellegzavar”, amit egyelőre bölcs mosollyal hallgat Kardos László. Pedig Gulyás vitatkozni szeretett volna, s Kardos László türelmét kompromisszumos hajlamnak nézi el. 1938-ban újra előkerül az 26
