Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Madártávlat és népesedés
javára vált, a vasútállomás és az „óváros” közötti részre települtek a jövővényei., s így jött létre a Tasskertes-nek nevezett új „városrész". Amely már a felszabadulás előtt is az iparba eljárók kertvárosa volt. Az új idők hozta változásokat a kiskun maradiság nem tudta immár falai közül ki- rekeszteni, kénytelen volt megbékélni azokkal, s ennek nyomán a kiskun elem eléggé fel is hígult, az elkeveredés azonban hasznára vált a népességnek. A fővárosközelség folytán Kuntszentmiklós nemcsak adott, de kapott is, nem annyira anyagiakat, hanem újító szellemet, életerőt. Kunszentmiklós annál fejlődőképesebb lesz, mennél kevésbé lesz kikun. Lakitelek a Duna — Tisza közének keleti kapuja. Ami nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy létrejöttét a közlekedési vonalak — a közutak és a vasutak — itteni összecsomósodásának köszönheti. Azt, hogy ez a vidék egyáltalán megközelíthetővé vált. Mert Lakitelek csak földrajzilag Tisza menti helység, ám szellemében, külső megjelenésében semmi hasonlóságot nem mutat a régi, hosszú évszázadokon át megállapodott társadalmú szomszéd falvakkal: Tiszakécskével, Alpárral, Tiszaújfaluval. Ebből a sorból Lakitelek egészen „kilóg", itt nem a múlt, hanem a múltnélküliség determinál, s e vonatkozásban leginkább a Kecskemét közvetlen övezetében kialakult friss homoki tanyás településekkel rokonítható. Sőt lényegében ezek testvére, hiszen a város határa még a két világháború között is a Tiszáig terjedt. Amazoknál annyival szerencsésebb, hogy itt fokozatosan erősbödni tudott a pár évtized alatt létrejött faluközpont vonzóhatása, elsősorban a kórkörösen elhelyezkedő tanyavilág lakóinak a beköltözésére. De húzódnak ide, építkeznek a nyárlőrinci, a lászló- falvi határ tanyás lakói is, sőt a folyón túliak is gyakorta kelnek át a hídon az itteni végleges letelepedés végett. A FORDULÓPONT UTÁN A hagyományos falusi-paraszti világ gazdasági létalapját az 50-es és a 60-as évek fordulóján a mezőgazdaság szocialista átszervezése teljességgel szétmorzsolta. Egyszerre kezdődött el a paraszti életformaváltás és a falu — elsősorban a népesebb települések, tehát a későbbi nagyközségek — urbanizálódása, s e körülmény összes kihatását máig nem mérlegeltük kellőképpen. Mert egy jó évtized alatt a Duna —Tisza köze falvainak arculata akkorát változott, hogy lassanként már a sokévszázados „készülődés” sem megfelelő viszonyítási alap. 5 ez a civilizációs robbanás csakis úgy válhatott lehetővé, hogy az élet belső tartalma is átrendeződött. A változás minden tekintetben strukturális, s elemei szervesen épülnek egymásba. De soha sem feledhetjük el, hogy mindig csak az elmúlt korszakok talaján. Bármily fontos átalakulások kezdődtek is tizenvalahány évvel ezelőtt, együttvéve sem indokolják akárcsak „házi használatra" is az új időszámítás bevezetését. Egy-egy jelenségsor, folyamat teljes megértéséhez mindig vissza kell utalnunk a múltra vagy akár a régmúltra. Vagy éppenséggel a közelmúltra. Kunszentmiklós máig sérelmezi, hogy meg kellett válnia járási székhely mivoltától, mert abban még a hajdani kiskun privilégiumok korcs maradványát melengette, a büszkeség leheletével szítva a hülő parazsat. Bizonyos, hogy kívülről nézve ez a kiüresedett formalitásokhoz való túlzott ragaszkodásnak tűnik — illetve tűnt az 50-es évek túlzóan centralizált irányítási mechanizmusában —, de látnunk kell, hogy a törzsökös kunszentmikló- siak számára több volt ennél: az oly igen áhított központszerep felszínen tartása. A megnagyobbodott dunavecsei járás másfélévtizedes fennállása során Kunszentmiklós a ráerőltetett struktúrát lélekben soha sem fogadta el, ám nem sokkal járt jobban a Kecskeméthez való tartozással sem, a távolság nagy, majdnem 60 kilóméter, a megközelítés nehézkes. 56
