Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Madártávlat és népesedés
Kunszentmiklós fejlődésének alapvető zálogai a megnagyobbodott igazgatási önállóság, illetve az annak alapján kibontakozó és kihasználható lehetőségek. A járási székhely szerepének illúziója Bácsalmáson az 50-es évek során teljesen szertefoszlott. Éppúgy a határsávba szorult, mint a környező helységek. Az északabbra települők sorra bontották el a házaikat, s anyagát is vitték magukkal. 1945-től 1958-ig 380 — 400 lakás szűnt meg ilymódon Bácsalmáson, s ezt az érvágást a helység csak a legutóbbi években kezdi kiheverni. így nem volt mit sajnálni azon, hogy 1962-ben megszűnt a járás, s Bácsalmást, a járás nagyobbik felével egyetemben. Bajához csatolták. A messzebbre látó helybeliek már akkor megérezték, hogy ezzel inkább nyernek, semmint veszítenek: a felszabaduló irodaépületekbe ipart költöztettek. Bácsalmás városiasságának jegyei manapság már szembeötlőek. A központi rész utcái késő éjszakáig mozgalmasak, hétköznap is három zenés hely tart nyitva, a művelődés házának élettel teli programja van, s jelentősek az urbanizáció tárgyi feltételei is. Soltvadkertre — valamelyest kisebb méretekben — ugyanez vonatkozik, azzal a lényegi különbséggel, hogy itt a társadalmi összkép nem horizontálisan, hanem vertikálisan tágas skálájú. Az alapvető megélhetési forrás itt mindmáig a szőlő, még a nem mezőgazdaságból élők számára is lényeges jövedelmi tényező. Kiskőröshöz sohasem állottak annyira közel, hogy azt, várossá fejlődése miatt, irigyeljék. Elfogadták, hogy ott a járási székhely, a respektus ennél nem terjedt tovább. Dunapataj, nagyközségi mivoltában is, megmaradt falunak. A külső csinnek, a komforttal való törődésnek semmi nyoma. A háztáji állattartás — mindenek felett. A nem egészen ötezer lelket számláló helység háztáji teheneinek száma, a szarvasmarhatartásra ösztönző kormányakció előtt is, több volt ezernél. Emiatt hiúsult meg minden parkosító törekvés, s válik lehetetlenné a gyermekjátszóterek kialakítása. Ellenállásba ütközik a jókora „aklos" telkek kisajátítása is. A lakitelekiek életének tartalmát teljesen a „gyökeret-eresztés" tölti ki: a házépítés a központban s a ház köré varázsolt pompás kertek létesítése, magasra futtatott, kordonos szőlősorokkal, gyönyörű gyümölcsfákkal. A homoki szorgalom változatlanul csodákra képes. A családi házak, az újak, csak annyiban hasonlítanak a hagyományos paraszti házakhoz, hogy épp úgy hiányzik belőlük a komfort, amint amazokból. A vizet az utcáról csak a kerítés mögé vezetik be, hogy lehessen locsolni a kertet. A komfortbéli „megtakarítások" jóvoltából még 1971-ben is „ki lehetett hozni” 150 ezerből egy háromszobás lakóházat. Igaz, hogy ebben szerepet játszik az is, hogy kőművesmester az épülő házaknak csak a töredékéhez jut el, a többihez a „nevét adja”, helyette az kontárkodik, aki valamennyi ideig dolgozott a keze alatt, mint segédmunkás. S épülnek a házak, gombamódra, családi-rokoni összefogással — kalákában. Kivitelre nézve ezek a házak sablonosak, egykaptafára készültek — csúnyák. Jó lelkiismerettel azonban mégsem róhatjuk fel a lakitelekieknek, hiszen építkezési törekvéseikben teljesen magukra hagyatottak, épp elég gondot jelent számukra az építőanyag beszerzése, s a korszerű kivitelezésre nem is gondolhatnak. És gondolatban sem jutnak el odáig. Mert egyelőre az lehet az elsődleges cél, hogy megkapaszkodjanak . .. Létező lakóközösség? Lakiteleken ez még ki sem alakulhatott. Ahhoz túlságosan jövevénynek számítanak az itteniek. Jellemző momentum, hogy a házak elé kispadokat sehol sem eszkábálnak. Bácsalmáson a polgárosodás csak kis részben, inkább a felszabadulás utáni évek körülményei bomlasztották fel a lakóhelyi, tettrekész kisközösségeket: a kitelepítések, a határzónába való sorolás, a nagyfokú el- és idevándorlás, a többszörös lakossági csere. A perifériára való kerülés természetesen már a trianoni békeszerződés megkötése óta érvényesült. A helység valamikori nagyobb szerepének a nosztalgiája úgy él ma is a törzsökös öregek tudatában, mint az a korszak, amikor itt cserélt mozdonyt a baja — szabadkai vonat. Soltvadkerten a kötődési tudatban nem végzett ekkora nyírbálást a történelem. Az itteni svábság, amely valamikor — a negyedévezreddel ezelőtti idetelepítéskor — a 57
