Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - Czakó Gábor: Szerelmek (Színmű, I. rész)
ANTAL: Ez azt hiszi, hogy az én szobámban vagyunk! (Kilép az egyik ajtón.) Nem jól tudod, Erik! ERIK (még kintről): Takarodj a házamból! ANTAL: Máris indulunk. ERIK (berohan a folyosóról a színre): Egyedül mégy!(Fél relöki Antalt és máris fut tovább Ágneshez.) IRÉN (Erik mögött ő is besettenkedik). ANTAL: Akkor, ha valamit mégis hozni akarsz, vedd magadhoz Ágnes, és induljunk. IRÉN: Nincs joga semmihez! Pucéron hoztuk, úgy is menjen el! ÁGNES: Mondtam már, hogy nem viszek semmit. ERIK (liheg): Ágnes! Ágnes! (Nem jön ki más a torkán.) GÉZA: Üljön le! (Egy fotelt Erik alá fordít. Poharát is a Markába nyomja. Erik mohón iszik.) IRÉN: Ne itasd Géza, ezerszer megmondtam, hogy a mérnök úrnak a szesz halálos méreg! ERIK: Ágnes! Gondolja meg, Ágnes! Gondolja meg! ÁGNES: Mindent meggondoltam. GÉZA: Bizony! ERIK: Beszéljünk okosan. ÁGNES (csöndesen): Nincs már nekünk egymással beszélnivalónk. ERIK: Mit mondjak, mit tegyek, hogy megengeszteljem? Kívánjon bármit, a föld alól is előteremtem! ÁGNES: Tudja jól Erik, hogy nem erről van szó. Semmi harag nincs bennem maga iránt, inkább hálás vagyok magának. Egyszerűen másként akarok élni, mint eddig. ERIK: Egy kis ideig maradjon még! Egészen kis ideig. Akármeddig. Magára bízom, ígérem, nem fogom sokáig zavarni. Csak azt kérem, hogy a közelében lehessek. GÉZA (Antalhoz): Ugye milyen undorító féreg lesz az ember a szerelemből? ÁGNES: Nem halaszthatom el az életemet. GÉZA: Nem bizony! ERIK: Ágnes, ezt nem teheti meg velem! GÉZA: Naná, hogy megteheti! Maga biztatta, hogy járjon, akivel akar, szabad nő! Most hosszabb útra indul, mi kifogása lehet ellene ? ANTAL (fölkapja a csomagokat.): Menjünk, Ágnes. Nem vagyunk kötelesek tovább hallgatni ennek a részegnek a szemtelenkedéseit. (Elindulnak.) ERIK (fölugrik): Ne! Ágnes, ne! GÉZA: Ó! jaj! Ne hagyj el életem utolsó virága! ÁGNES: Géza! (Visszafordul egy pillanatra.) GÉZA (nevet). ANTAL (leteszi a csomagokat, kinyitja az ajtót). ERIK (elállja az útjukat): Nem engedlek el! ANTAL: Csak nem akarsz verekedni velem? ERIK (üt. Antal elhajol, az ütés Ágnest találja). IRÉN: Úgy kellett, úgy kellett, megkaptad, te cafka! ANTAL (föllöki Eriket, aki elesik. Antal és Ágnes kimegy.) IRÉN (Erikhez rohan):Jaj Istenem ! Csak nem történt valami baja, mérnök úr?! ERIK: Hagyjon békén! Hagyjon! (Föltápász- kodik, revolvert ráncigái elő a zsebéből.) IRÉN (belekapaszkodik a ruhájába): Ne! Ne! Gondolja meg, mérnök úr, még bezárják miattuk! ERIK: Hallgass, vén szipirtyó! (Kirohan a folyosóra. Két lövés hangja hallatszik.) (Függöny)
