Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - Bistey András: Gyere velem Viareggioba (Novella)

BISTEY ANDRÁS

GYERE

VELEM

VIAREGGIOBA

— Állati rendes vagy — mondta a lány, amikor elhelyezkedett az ülésen. — Egy órája álltam ezen a rohadt úton.

— Dobd hátra a szatyrodat. Itt nem nagyon fér.

— Éva.

— Tibor.

Indított, csak egy pillanatig tartotta kezében a lány ujjait.

Csend volt egy darabig.

— Nem vagy nagyon beszédes. Már legalább öt kilométert mentünk, és ki se nyitottad a szádat.

— Csak kettőt.

— Mit kettőt?

— Csak két kilométert mentünk.

— Az mindegy.

— Nem kell mindig fecsegni.

A lány nem válaszolt.

— Azért ne sértődj meg.

— Nem is. Csak az autósok szeretik, ha beszélgetnek velük. A legtöbb azért veszi fel a stopposokat, mert unatkozik.

— Gyakran jársz stoppal ?

— Á nem. Csak ritkán. Ha elköltőm a vonatjegyre valót.

— Nem félsz beszállni egy idegen kocsiba?

— Nem.

— Egyszer megjárod.

— Dehogy. Én csak olyan kocsit állítok le, amelyikben egy férfi ül.

— Egytől nem félsz?

— Nem.

— Hpllottam már olyat, hogy egy férfi egyedül is megerőszakolt valakit.

— Akkor az nem is volt erőszak. Azt a nő is akarta, csak úgy csinált, mintha nem akarná.

— Volt már, aki veled megpróbálta?

— Volt.

— És?

— Semmi. Kapott egy kék foltot a szeme alá.

A fiú nevetett. Egy kis gázt adott, mert egyenes kihalt útszakasz következett.

— Honnan jössz ?

— A koleszból.

— Ennyi cuccal ?

34