Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - JEGYZET, TANULMÁNY - Pomogáts Béla: Kodály Zoltán egy regényben
POMOGÁTS BÉLA Kodály Zoltán egy regényben Kodály Zoltánról már könyvtárnyi irodalom: tanulmány, cikk, monográfia született. Megírták életét, elemezték műveit, értékelték zenepedagógiai szerepét. Méltán, hiszen gazdag és termékeny élete, hatalmas életműve valóban megkívánja a tudományos feldolgozást és ismertetést. De talán kevesen tudják — legalábbis a szélesebb körű közönség között —, hogy Kodály alakja jelen van a magyar szépirodalomban is. Laczkó Géza kitűnő regényében: a Királyhágóban, amely nemsokára új kiadásban kerül az olvasó elé. A Királyhágó önéletrajzi regény. Ahhoz a triológiához tartozik, amelyben Laczkó saját gyerek- és ifjúkorát beszélte el; a Noémi fia és a Szent Iván tüze a társai, önéletrajzi regény, egyszersmind számvetés: a harmincas évek közepének történelmi válságai közé került író tekinti át saját múltját és korát, keresi helyét a felbolydult világban, vázolja fel a jövendő feladatokat. Az önéletrajzi regénynek mindig önelemző-önvizsgáló jelentése van, Laczkó könyvének is. Egyúttal azonban a kor képe is kibontakozik az olvasó előtt: a századvég vidéki magyar élete, a századelő budapesti ifjúsága, a világháború, néhány válságos és zajló évtized. Most azonban nem Laczkóról akarunk beszélni, hanem Kodály Zoltánról, s arról a képről, amelyet róla fest elénk Laczkó önéletrajzi regényeinek egyike. A Királyhágó a diákévek krónikája, s igy kerül benne szó az Eötvös Kollégium életéről és növendékeiről is, közöttük Kodály Zoltánról, aki 1900-tól négy éven át tanult a modern magyar irodalom és tudomány eme nevezetes otthonában. Az Eötvös Kollégium éppen ezekben az években válik klasszikus pedagógiai műhellyé. Az alapitó Eötvös Lóránd liberális szellemben indította útjára az intézetet, az igazgató Bartoniek Géza pedig valódi otthont és műhelyt teremtett falai között. 87
