Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - JEGYZET, TANULMÁNY - Gál István: Shelley tudomása a magyarságról

az életelixirt és a bölcsek kpvét, mely minden fémet arannyá tud változtatni. Gyors meggazdagodása miatt boszorkánysággal vádolják és a spanyol inkvizíció börtönébe kerül. II. Fülöp színe előtt is megjelenik, de a val la dől id i börtönben tizenkét évet kell sínylődnie. Itt határozza el, hogyha valaha kiszabadul, életét a kettős elnyomás alatt nyögő magyar nemzet megsegítésére szenteli.

(Valóban létezett egy Leon nevű költő, aki az inkvizíció áldozata lett. Igazi és teljes nevén: Luis Ponce de Leon, spanyol költő és misztikus, aki 1527-től 1591-ig élt, a salaman- cai egyetemen végzett, ugyanott 1561-ben teológiai tanszéket is kapott, az inkvizíció az Énekek Éneke fordításáért és a Vulgata szövegének javítgatásáért bebörtönözte, öt évig senyvedett Valladolidban.)

A St. Leon első kiadásának négy kötete közül a teljes 4. kötet foglalkozik a főhős magyarországi utazásával és tevékenységével. Ez azzal kezdődik, hogy a főhős elindul Magyar- országra:

„Volt egy másik motívum is, amely titokban dolgozott szívében, ez Magyarországot helyezte a földkerekség valamennyi országa között leginkább előtérbe. Magyarország mindeddig, jó egy évszázada, a keresztény világ nagy határvidéke volt — az a színhely, ahol Mohamed követői Jézus híveit arra ítélték, hogy szétrombolják birodalmukat. Gondolataim időről időre visszatértek a börtön magányában és elveszettség érzésében erre a lehetőségre. Magyarország katasztrófa-áldozatán tépelődtem ott, az 1444-i várnai csatavesztéstől az 1 526-i mohácsi vészig; ez a nagylelkű nemzet mindkét esetben hasztalanul tündökölt a vitézség erényeivel, de még a vereségek ellenére is fenn tudta tartani függetlenségét, és Európa népeinek és kultúrájának védelmében összefogott egy bankár és vérszopó ellenség ellen. Gondolataim lelkes csodálattal adóztak a hős Hunyadi és még nagyobb fia cselekedeteinek. Sokfelé szerzett tapasztalataim során láttam valamit a háborúból, és nem voltam egészen tudatlan ennek el sose maradó következményeiben. Az inkvizíció börtönében azon meditáltam, hogyha valaha visszanyerem személyes szabadságomat és cselekvőképességemet, Magyarországra fogok utazni. Képzeletem előtt fölmerültek az elfoglalt városok és a füstölgő falvak; láttam magam előtt a bátor katonát, ahogy élettelenül fekszik a csatatéren, láttam, ahogy inzultálják és lemészárolják a védtelen anyát és gyermekét; láttam a parlagon hagyott szántóföldeket, láttam a népet, ahogy kezét nyújtogatja kenyérért. El voltam határozva, hogy minden vagyonomat rájuk fordítom, hogy azzal termékennyé tegyem a pusztává lett síkságokat, és életre támasszam szenvedő lakosait. Ezt így átgondolva azt reméltem, hogy minden jogom megvan arra, hogy a nép hűséges szeretetét kiérdemeljem és lekötelezzem örök időkre.

Semmi nem tudott megakadályozni ennek az útnak a megtételében, hogy az ottani történelemben szerephez jussak.

Amikor megérkeztem, a lakosságot még nyomorultabb állapotban találtam, mint ahogy határtalan képzeletem ezt képes lett volna lefesteni előttem. Akik megmaradtak az előkelő személyek köréből, hamarosan összegyűltek egy országggyűlésre, és ahogy ott ez volt szokás, a legkiválóbbat maguk közül választották meg a tanács fejévé és hadvezérré. Ausztria házának fejedelmei, akik éberen figyelték családjuk hatalmi növekedését, megragadták az alkalmat a magyarok e siralmas állapotában, hogy őket rabszolgájukká tegyék. V. Károly arra ösztökélte testvérét, Ferdinándot, jelentse be igényét a megüresedett trónra, és hatoljon be az országba a birodalmi hadsereggel. A bennszülött és választott király országa legyöngült állapotban képtelen volt ellentállni az osztrák fegyvereknek, és végül ahhoz a kétségbeesett megoldáshoz nyúlt, hogy a törököket hívta be támogatásra. Ettől az időtől kezdve vagy harminc éven át az ország két idegen ellenség zsákmányává lett; ezek fölváltva foglalták el vagy vették vissza a legfontosabb városokat, a szerencsétlen lakosokra zúdítva a háború nyavalyáit egyforma kegyetlenséggel. Fényes Szulejmán, a mostani török uralkodó nem váratott sokáig magára, hogy levesse álarcát, és akárcsak riválisa, Ferdinánd, ő is saját birodalma kiterjesztéséért akart harcolni, közben Magyarország jogait, szabadságát, alkot- mányátés gazdaságát az elhúzódó és véres küzdelemben lábuk alá taposták. Abban az időben, amikor ebbe a szerencsétlen országba érkeztem, a török birtokában volt Budával, Esztergommal, Temesvárral együtt legtöbb fontos városuk; és Ferdinánd, aki V. Károlyt követte a császári méltóságban, arra kényszerült, hogy a nemzeti kormány székhelyét visszavonja a legelső városból, az ősi metropoliszból (Budáról) abba a viszonylag jelentéktelen városba,

85