Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - MŰVÉSZET - Körber Tivadar: Az irodalom és a zene kapcsolata Kodály életművében
be — stílustörés nélkül. Két dolgot is bizonyít ez. Egyrészt, hogy a húszas évek ,,„neo"-stilusirány- zatai (melyekbe tehát külső jegyek alapján ezt a müvet is sorolhatjuk) igazi mester kezében nem stílusutánzást, hanem nagyon is korszerű fogalmazást jelentnettek. Másrészt tartalmilag azt, hogy Kodály a 16. századi prédikátor-költő szavaival a legnagyobb mértékben saját korához szólt, a mondanivalót zeneileg is aktuálissá tette. Maga a Psalmus rondóformában épült (akárcsak hangszeres muzsikájában a Galántai és a Marosszéki táncok), a téma minden esetben többé vagy kevésbé variáltan tér vissza (azonos vagy más szöveggel), de közben is számtalan metamorfózison át követi a vers érzelmi hullámzását, szenvedélyes mondanivalóját. Ezzel a szerző a zenei építkezés ellentéteken átívelő egységét biztosítja. FÖLSZÁLLOTT A PÁVA A ..Röpülj páva" (számos variánsával) legősibb népdalaink közé tartozik, melyben bizonyos szerkezeti sajátosságok a legtisztábban jelentkeznek. A népdal szövegének szimbolikája Adyt egyik, tömörségében legnagyobb intenzitású forradalmi versének megírására inspirálta. Férfikarra komponált (majd később vegyeskarra is átdolgozott) művében Kodály egybekapcsolta a kettőt: Ady versét a népdal dallamával keltette életre így a vers mögé széles történelmi-etnikai hátteret rajzolt, a népdalt viszont » költő szavaival saját korára vonatkoztatva aktualizálta. A feldolgozás módja ismét a variáció, itt azonsán a versszakok többségében felismerhetően megőrzi a népdal dallamvonalát. Kodály él azzal az alkotói szabadsággal, hogy a zenei építkezés érdekében az eredeti vers egyes strófáit elhagyja, illetve felcseréli. NORVÉG LEÁNYOK Az impresszionista hangvételű, nosztalgikus Weöres-vershez Kodály a legnagyobb természetességgel alkalmazza a zenei impresszionizmust idéző hanghatásokat és harmóniákat. Ezek a zenei elemek a fiatalkori Debussy-hatásóta műveiben, különösen zongoramuzsikájában újra meg újra előbukkannak, stílusába szervesen beépültek. Különösen szép a művet átszövő „esik" szó tercmotivuma, mely aszimetrikus ismétlődéseivel, szekvenciaszerü csúsztatásaival, komplementer ritmikájával a szöveg legfontosabb momentumát emeli ki, ugyanakkor tisztán zenei funkciót is betölt. JÉZUS ÉS A KUFÁROK A János evangéliumából vett epizódra — prózai szövegre — komponált hatalmas műnek most csak egyetlen részletét emeljük ki. A mű reneszánsz motetták mintájára épül fel (ezt idézik a fúgaszerűen formált imitációs szakaszok is) szakaszonként új és új zenei anyagot hoz, s a korábbiak nem térnek benne vissza. (Ezek igen különböző terjedelműek, mivel a zene teljesen a cselekmény dramaturgiáját követi.) A negyedik szakaszban a basszus szólam eleveníti meg Jézus szavait. Ennek — és az egész műnek - csúcspontja a „Rablók barlangjává!" szövegen van, melyet háromszor ismétel meg a basszus más-más hangról indítva. Közben a többi szólam hangonként ereszkedő súlyos kiáltásokban visszhangozza a „Rablók” szót, hallatlanul drámaivá téve az alig tizütemes részletet. Zeneileg is teljesen indokolt, hogy a következő — befejező szakaszban a „rablók"-kiáltások tovább visszhangozzanak az új zenei anyag fölött is. Ha azonban az új szöveggel szembesítjük, más is kiderül: „Hallván ezt a főpapok és írástudók" — szavalja szinte suttogva az alt és a basszus. „Rablók” — felel rá a másik két szólam. „El akarnák őt veszteni...” — „Rablók” - szólt az újabb párbeszéd. Jézus csupán a pénzváltókat és kufárokat nevezi rablóknak, a kompozíció idézett szembesítéséből azonban megértjük, hogy kik a történet valódi bűnözői. íme kitűnő példa a zenei kompozíció és a tartalmi mondanivaló korrelációjára. ÖREGEK A XX. század zenéje felfedezte, illetve visszahelyezte régi jogaiba a funkciós vonzatoktól független akkordkapcsolatokat. Az öregek utolsó tizenegy üteme lényegében ilyen, egész különlegesen szép akkordsorozat. A mű egészének dinamizmusa, egymást váltó szakaszainak kontraszthatásai után a befe60
