Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - MŰVÉSZET - Körber Tivadar: Az irodalom és a zene kapcsolata Kodály életművében
Kodály elégedett volt-e ezzel a megoldással, mindenesetre kár, hogy ez a kérdés csupán halála után vetődött fel (elsőnek egy szabadtéri előadás sajtókritikájában), amikor már nem lehetett változtatni rajta. Kodály igen sok kórusművet irt vallásos szövegekre. Müveiben ez is az egyetemes emberi kultúra részeként jelentkezik. így megférnek egymás mellett a latin nyelvű, egyházi szövegű (Tantum ergo, Ave Maria, Budavári Te Deum, Adventi ének), sőt kimondottan liturgikus rendeltetésű (Missa Brevis) kompozíciók a protestáns prédikátorok és költők szavaival (Psalmus Hungaricus - Kecskeméti Vég Mihály; Semmit ne bánkódjál — Szkhárosi Horváth András; Genfi zsoltárok — Szenczi Molnár Albert ford.). A Pünkösdölő c. népdalkantátában pedig a pogány és keresztény elemek keveredésének vagyunk tanúi — ahogyan ez a kettő a néphagyományban is békésen él együtt. A Zrínyi, Balassi (Szép könyörgés), Szkhárosi szövegeire komponált, vallásos kicsengésű kórusok minden esetben földi bajokra, szorongattatásra, üldöztetésre várnak megoldást az isteni igazságtételtől. Ugyanez megfordul az Isten csodája c. kompozícióban: „Ne csak Istenben bízzunk, mint bizánk: Emberségünkből álljon fönn hazánk!” — mondja Petőfivel. Vagy gondoljunk a kufárokat a templomból kiűző Jézus indulatára és a Psalmus zsoltárköltőjének nagyon is evilági átkaira! Utoljára maradt a hogyan kérdése Emeljünk ki Kodály vokális művészetének gazdag anyagából néhány kórusművet, és vizsgáljuk meg, milyen zenei megoldásokat talált a zeneszerző a vershez, mik azok a keretek, melyek között irodalom és zene egysége az egyes művekben megvalósul. Elöljáróban három olyan sajátosságot emelek ki, melyek valamennyi műben közösek. Egyik a szólamok nagyfokú énekszerűsége, egészen a reneszánsz kórusművészet értelmében — ami természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a szólamok mindig könnyen is énekelhetők. Ez természetes is: a kíséret nélküli kórusművekben a teljes mondanivalót az énekhangokra bízza a komponista, ezzel szükségszerűen magas követelményeket állít az énekesek elé, de ugyanakkor alkalmazkodnia is kell az emberi hang lehetőségeihez és határaihoz. Másik a példaként emlegetett kodályi prozódia, nyelv és zene tökéletes összeforrottsága. „A beszéd zenei oldala csakolyan jellemző tulajdonsága minden népnek, mint a zenéje. A nyelv is énekel, a zene pedig beszél. Világosan érezzük a nyelv és zene dikciójának még eléggé fel nem derített, talán fel sem deríthető összefüggését" — mondja Kodály „Magyarság a zenében” c. tanulmányában. Amit Kodály ezen a téren tett, az valóban korszakalkotó és a maga nemében tökéletes. A magyar nyelvnek azonban nyilván vannak más megzenésítési lehetőségei is (anélkül, hogy visszalépés lenne a múlt század nyelvizenei dilettantizmusához), erre vannak már példák a Kodály utáni generációk műveiben. Kodály prozó- diáját ugyanaz a kettős cél alakította ki, ami egész vokális művészetét: elősegíteni a szöveg maradéktalan érvényesülését és valódi magyar stílust kialakítani a szöveges zenében. De a zenei logika érdekében olykor még ő is eltér a nevével fémjelzett prozódiai szabályok merev alkalmazásától. Ugyancsak a szöveg érvényesülését szolgálja — egy-két elhanyagolható kivételtől eltekintve — valamennyi vokális művének átkomponált formája, tehát az, hogy a zenei anyag versszakonként nem ismétlődik, hanem mindenkora szöveg mondanivalójának megfelelően alakul. Még ahol a vezető dallam esetleg több strófán át azonos is, a kíséret, a harmonizálás, a „hangszerelés” ezeken a helyeken is változik. Utalhatnánk még Kodály zenéjének számos illusztratív kimondottan szövegfestő helyére is, ezek azonban annyira nyilvánvalók, hogy elemzésre nem is szorulnak. Végül nézzünk meg néhány művet. Teljes elemzés helyett művenként csupán egy-két jellemző vonást emelünk ki, melyek a költészet és zene egységét, másrészt a megoldás primer zeneiségét példázzák. LISZT FERENCHEZ A költészet és a zene többszörös kapcsolatának szép példája. A vers keletkezése közismert: 1839. évi jótékony célú hangversenye alkalmából köszöntötte benne a költő a világhírű muzsikust. Liszt 15 évvel később Hungária c. szimfonikus költeményével viszonozza Vörösmarty köszöntését. Kodály az 1936-os Liszt-emlékévben dolgozza fel a verset, egyszerre hódolva benne a költő és a zeneszerző emlékének. A zene tökéletesen követi Vörösmarty ódájának mondanivalóját az ünnepélyes, unisono indított megszólítástól a tűnődő, majd viharos középső versszakokon át a nagy fokozással előkészített himnikus befejezésig. A zenei nyelv ugyanakkor finoman mértéktartó stilizálással eleveníti fel Liszt stílusának néhány jellegzetes fordulatát. PSALMUS HUNGARICUS Ug/ancsa«. a stilizálás, a szöveg magyar átköltése történelmi korának felidézése alakítja a zsoltár vezértémáját. Ez az önmagában is mesterien megszerkesztett — és először valóban egy szólamban megszólaló — dallam azután a húszas években rendkívül modern, újszerűén ható zenei nyelvbe ágyazódik 59
