Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Beszélgetés az elnökválasztásról
korolni, a nagyobb tömeg, amelyik a választásnál érvényesítette a szavazatai alapján a megválasztást, ez mintha elnyomta volna a demokráciát. És, kérlek szépen, ez nem bontakozott volna ki a választásnál teljesen, a szövetkezeti demokrácia. Mintha olyan tényezők forognának itt kockán, amelyek nagyban befolyásolták és durván megsértették volna a szövetkezeti demokráciát, ezáltal is. És ezek én- szerintem nem állnak fönt teljesen. ZÁM: De részben fennálltak! CSORDÁS M.: A tagokban van olyan álláspont is, hogy amikpr a tagok látták és megmondtam, most már pápaválasztás lesz, és addig innen nem megyünk haza, míg nem lesz elnök, ha ötször lesz választás is! De attól függetlenül, amikor a tagok látták, hogy az előbbi két szavazásnál is a Csanaki elvtárs azt a többséget nem tudta megszerezni, a passzívak hazamentek, a többiek meg úgy voltak, akkor legyen választás. És ilyen szempontból is sok szavazat ment a Deák elvtársra. Nemcsak agitáció- val! Ez is befolyásolja a dolgot, ezt is kihagytad a cikkedből. ZÁM: Helyes, ezt minden további nélkül elismerem. Valóban van egy lélektani helyzet az ilyen hosszúra nyúló közgyűléseknél, „nem bánom, akárhogy lesz, csak legyen vége" — ebben a legteljesebb mértékig igazad van... Azért jó egy ilyen beszélgetés többek közt az én számomra, hogy amikor legközelebb ilyen nehéz... nagy fába vágom a fejszémet, nehéz kérdéshez nyúlok hozzá, akkor még pontosabban fogalmazzak. Számomra tanulságos volt... CSORDÁS M.: [gy is Ígérted. Összeállítod (a cikket), lejön, összehívjuk azokat, akik itten részt vettek, nemcsak mi, a többiek is, megbeszéljük és. .. ZÁM: Nos, ez jó lett volna, hogyha megtörténik, azonban most szerencsés helyzet, hogy itt van a tévé, és mégis nem történt meg. Tudniillik azért szerencsés, mert különben nem lenne min vitatkozni. Most azonban engem is helyesbítettek, magam is helyesbítettem itten másokat. És végül is a dolog lényege az — amivel a magam részéről be is fejezném ezt a vitát, hogy az elvtársak még beszélnek vagy nem beszélnek, az más kérdés — az, hogy régen nem erről a riportról vitatkozunk már. Illetve azokról a mozzanatairól, amelyek kimaradtak a riportból, amelyek pontosabbá tették, árnyaltabbá tették ezt a hosszú és bonyolult időszakot, amely a szövetkezet történetében volt. Én nagyon örülök annak, hogy a Béke szövetkezetben valóban béke lett. Azonban e békességet fenntartani és őrizni — ismét a meggyőződésemet mondom — csak a szövetkezeti demokrácia erősítése nyomán lehet. Annak nagyszerűségei és kisszerűségei közt kell itten dolgozni. Tulajdonképpen ezen vitatkoztunk most is: Milyen lehetőségei vannak a szövetkezeti demokráciának? Mire lehet felhasználni, mire nem lehet felhasználni?... És végül, ami számomra tanulság: hogyha az ember ilyen kérdéshez hozzányúl, akkor tényleg nagyon pontosan kell fogalmazni. Például: elismerem azt, hogy ha én „német ajkút" írtam volna ebben, az kevésbé lenne sértő, mint az, hogy „sváb". Tudniillik, ha én az lennék, és így mondanák, az számomra nem lenne lealázó. Úgy látszik, ez is a nemzeti érzékenység dolga. Úgy látszik, magam sem ismerem eléggé a nemzeti érzékenységet, azért kellett volna német ajkút mondanom. Egyébként örülök, hogy itt Tehettem hogy meghívtak. Köszönöm valamennyiüknek. NÁNAI A.: Most engedtessék meg, hogy pár szóval elmondjam még, amiről nem beszéltünk itt, és amiről talán kellett volna beszélni. Ezek a gyökerek sokkal mélyebbre húzódnak, mint mi azt egyáltalán elképzeljük. Én nagyon sok emberrel beszélek a községben, általában bizalmasak hozzám. Az emberi centrikum, az hiányzott egy kicsit a régi vezetésben! Értem alatta azt, hogy szigorúan bántak a termelő- szövetkezet tagságával. Az emberek bizonyos vonatkozásban elnyomottnak érezték magukat, ezt vallja mindenki a községben. És ez váltotta ki az emberekből azt az... incidenst, ami történt. Állítom: ha nem Deák Zoltánról és Csanaki Józsefről, hanem más két riválisról lett volna szó, ugyanez a dolog előkerült volna. És ha nem egy elnökválasztás esetén, máskor, de ennek ki kellett már egyszer bontakozni... A cikk vége megjegyzi, hogy azóta már ezek a dolgok megváltoztak. A Deák Zoltán Adolf, az más hangnemben beszél az emberekkel, és azért állt vissza ez a nyugodt légkör a községen belül, a termelőszövetkezeten belül, amit mi a jelen pillanatban élvezünk. Mi a községi párt és tanács részéről ennek igazán csak örülni tudunk... így tovább! (A film alkotói: szerkesztő Bihari Sándor, hangmérnök Komlóssy László, vágó Soós Árpád, operatőr Molnár Miklós, rendező aszisztens Tóth Eszter, gyártásvezető Weinecker István, rendező Oláh Gábor.) 37
