Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Harmincezer takarékban (kisregény)
Az ügynek, komám! Az ügynek! Ha egy liter bort isztok meg, másnap mindenki tiz literről beszél! Ha csak Zsebe meg Kobzos fekszik le valamelyik háremhölggyel, másnap az emberek nyelvén az egész vezetőség nőkkel fetrengett. . , — Kivéve téged. — Kivéve engem, mert én a feleségemmel szoktam társaságba menni... még a balatoni túrákra is... Azokat a túrákat valóban be fogjuk szüntetni. — Ideje lesz. Rózsikét meg. . Megjelent a tervosztály vezetője, beult, és az autó elbúgott Rozsika még sokáig állt az ablakban. Ezidőtájt lett a klubszoba a legotthonosabb hely a szállóban. Aki esténként éppen nem ment valahová, az benézett ide, összeverődtek huszan-harmincan, néha többen, előkövetelték Gerzsit, játszottak vele. A gyerek nagyon hamar eljárt, és egyéves korában jól kezdett pöntyögni. Némelyik tette vagy selypesen ejtett szava szájról szájra járt, és előfordult, hogy mikor az igazgató vagy más vezető lent volt a műhelyekben, a munkamegbeszélésekre becsúszott egy-egy melléktéma arról, hogy előző este mit csinált Gerzson. Rózsika is ott ült a klubban, természetesen, és nevetett, vagy háziasszonyként súrgött- forgott, süteménnyel, rumos teával kínálgatván a jelenlévőket. A vezetők esti kúlönszórakozásai megritkultak, sőt, nem egy híres nagyivó és szoknyahajcsár munkás is egyre többet maradt a szállóban esténként. Márciusban rendezték meg az első klubnapot, amit aztán havonta ismételtek. Ellátogattak olyan gyáriak is, akik a városban vagy a környéken laktak. Április másodikén a szalagüzemi KISZ-szervezet műsort adott, és Zsebétől rigmusokat provokáltak. Ott volt Szekeres Sándor is, a feleségével és ötéves kislányával. Sokáig izgatottan boronálta a haját, majd ő is előállt egy rigmussal: „Sohse piszkos-szutykos Gerzsus — ez a gyári humanizmus.” Négy nap múlva a gyári vízművektől került vissza ez a mondás, mire Szekeres Sándor kijelentette, az üzem indulása óta azt tartja a legjelentősebb eseménynek, hogy Nagy Rózsika ügye először a vezetők, aztán az egész közösség humanizmusa lett. S erre azt látja jó bizonyítéknak, hogy az ő nagy izzadtsággal megszült verse „népi rigmus” lett. Egyik este — hirtelen ötlet alapján — egy ceruzát, egy színes építőkockát, egy csavarhúzót és egy logarlécet tettek Gerzson elébe. A gyerek kis tétovázás után az utóbbi után nyúlt, mire a főtechnológus megjegyezte, hogy ö éppen akkor lesz nyugdíjjogosult, mikor Gerzsinek az egyetem után letelik a gyakorlóévé. Ezután előfordult, hogy főtechnológusjelöltnek titulálták a kicsit. Rózsi boldog volt. Azaz, ha így utólag gondol vissza erre az időre, akkor: majdnem boldog. És éppen azért nem valószínű, hogy az a bizonyos Tóni a májusi erdei találkozásnál egy durva káromkodáson kívül valami mást is szólt. Mint ahogy azt is erősen kétlem, hogy a rianásnál ott volt. • Volt egyáltalán rianás azon az éjszakán? Szerintem ez is kérdéses... Volt még valami, ami szintén emóciót váltott ki Nagy Rózsa tizennyolc éves lányanya, munkásszállási takarítónőből: a 63 tavaszára kialakult klubélet. Annyira melegek, otthonosak voltak azok az esték, hogy Rózsikéban — bármennyire is nem szeretett gondolkodni, tervezgetni — felmerült a vágy az otthon, a család, a vacsorakészítés, az ágyazás békéje után. Tulajdonképpen mi háborította őt abban a 2 x 3 méteres szobában? Semmi. Ott is lehetett vacsorát főzni, Gerzsivel játszani, ágyazni. A vaságyat, a fehérre mázolt éjjeliszekrényt és a tipusfüggönyt végeredményben kicserélhetné. Vehetne saját bútort, textilféléket... De akkor is: csak egy szoba. S ebben nem az a lényeg, hogy1 egy helyiség, hanem hogy a munkásszállás tartozéka. Nem lakás, nem otthon: átmeneti lakóhely. Hisz mindenki elfelé számít innen. Most épülnek a gyári lakások, rövid három év alatt otthonhoz akarnak jutni nem csupán a vezetők, hanem a mérnökök, technikusok is. És azután kerül sor a művezetőkre, irodai alkalmazottakra, még azután a szakmunkások közül azokra, akik Pestről 21
