Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Vekerdi József: Eltérő vélemények a cigánykérdésben
VEKERDI JÓZSEF Eltérő vélemények a cigánykérdésben Nemzetiség vagy népcsoport Ideológiailag alapvető fontosságú, gyakorlati szempontból meglehetősen alárendelt jelentőségű kérdés, hogy nemzetiség-e a cigányság vagy csupán népcsoport. Cigánykutató szakembereink általában úgy látják, hogy cigányságunk nyelvben, kultúrában és életmódban olyan mértékben különbözőik az ország egész lakosságától, hogy önálló nemzetiségnek minősítendő. Sokan viszont nem tartják menzetiségnek a cigányságot, mivel nem minden tekintetben érvényesek rá a nemzetiség hivatalosnak elfogadott ismérvei. Gyakorlatilag azonban közömbös, hogy pl. a csak magyarul beszélő cigányokat tekinthetjük-e egyáltalán önálló népcsoportnak (nemzetiségnek aligha), és sorsukon mint népcsoportén vagy mint társadalmi rétegén kívánunk-e javítani; az is erősen kérdéses, hogy nevezhetjük-e rétegnek a cigányságot. Mindenesetre akár nemzetiségről, akár népcsoportról vagy rétegről van szó, az érdekükben foganatosítandó legfontosabb lépések azonosak, s helyeselnünk kell pl. a kecskeméti tanács eljárását, amely néhány évvel ezelőtt széttelepítette a város nagyméretű cigánynyomortelepét. A cigánykérdés elsősorban szociálpolitikai kérdés, és nincs olyan tétel, amely megszabná, hogy a szociálpolitika más mértékben hivatott foglalkozni a népcsoporttal, mint a nemzetiséggel. Anyanyelv, irodalmi kultúra Nyelvi és kulturális szempontból sem lényeges a fenti kérdés, mert akár nemzetiségnek, akár népcsoportnak lehet önálló anyanyelvi kultúrája. Lényegesebb az a kérdés, hogy valóban létezik-e önálló cigány nyelvű kultúra. Cigánykutatók bel- és külföldön magától értetődőnek tartják az igenlő választ. Vitathatatlan tény, hogy létezik cigányfolklór, változó gazdaságú népdal- és népmesekinccsel. Viszont ugyanúgy tény, hogy minden ország cigányságának folklórja más és más; közelebb áll az illető ország nem cigány lakosságának folklórjához, mint más országbeli cigányokéhoz. Pl. a magyar- országi cigányság dalkincse a magyar népdalok és magyarnóták édestestvére, s anyagában teljesen eltér a spanyolországi, oroszországi stb. cigányság dalaitól. Ugyanez érvényes a mesékre, s továbbmenőleg, a táncokra, hiedelmekre, szokásokra. Tehát nincs Európa-szerte egységes cigányfolklór. Ugyanez vonatkozik a nyelvre. A magyarországi cigány nem tud beszélni a Németországban, Franciaországban stb. élő cigányokkal, oly mértékben eltér a szókincsük. Ezek után kérdésessé válik, érdemes-e megkísérelnünk azt, hogy cigány nyelvű irodalmat teremtsünk, cigány nyelvű iskolákat létesítsünk Magyarországon. Az országban jelenleg mintegy 200—300 000 cigány él, s körülbelül fele részük kizárólag magyarul ért, másik fele kétnyelvű: cigányul és magyarul tud, még pedig zömmel az ún. oláh cigány (vlach) nyelvjárást beszéli: kisebb részük más, ettől erősen eltérő (ún. magyar cigány vagy romungro) nyelvjárást használ. így hozzávetőlegesen 100 000 körül mozog az a lélekszám, amelynek kedvéért cigány nyelvű irodalmat teremtenénk; ismét hangsúlyozzuk, hogy ezt az irodalmat sem a külföldi cigányság, sem a hazai másik cigány nyelvjárás beszélői nem értenék. Egyesek szerint így is érdemes, mások szerint nem. 57
