Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Vekerdi József: Eltérő vélemények a cigánykérdésben

Amennyiben érdemes, kérdés, hogy lehetséges-e, több szempontból. Elég gazdag-e a cigány nyelv magas színvonalú irodalom megteremtéséhez; van-e író, aki ezt megteremtse, és van-e közönség, amely azt igényli? Az első pontra határozott igenlő válasz hangzott el: Ígéretet kaptunk Petőfi és Shakespeare cigány nyelvre történő fordítására. Petőfire egyébként nemcsak Ígéretünk van, hanem közel száz éve lefordította néhány versét Sztojka Ferenc, József főherceg „házi cigány”-a. De pl. a „Befordultam a konyhára” csak a magyar nyelvi fordulatok ismeretében érthető; közérthető magyarországi oláh cigány nyelven csak „gélén andre andi konyha” ’bementem a konyhába’ képet tudnánk kifejezeni. (Más országbeli cigány ezt is nehezen értené, mert pl. az orosz cigány „gijom dre kuhnya”-t mondana.) Petőfi népdalegyszerűségű versei (némi további egyszerűsítéssel) könnyen lefordíthatok cigányra. Bonyolultabb szövegek lefordítása sem okoz leküzdhetetlen nehézséget. Pl. Bari Károly gyönyörű kötetnyitó versének első sora („Villámokat-suhogtató viharok vonaglanak ablakom alatt”) így hangzanék: „Viharuru vonaglin tela muri fejásztra thaj suhogtatin villámura.” Azonban némileg félős, hogy e cigány szöveg megértéséhez fontosabb a magyar, mint a cigány nyelv- ismeret, s nem lehetetlen, hogy a kilátásba helyezett cigány nyelvű Shakespeare-rel hasonló lesz a helyzet. Mellesleg megjegyezve, fenti sorban az egyetlen nem magyar részletet is („tele muri fejásztra”) csak oláh cigányaink értenék, mert magyar cigányaink „tela mri bloka”-t mondanak. Ilyen megkötöttség mellett kétségkívül vitatható, hogy noha lehetséges, valóban indokolt-e cigány nyelvű irodalmat teremteni olyan olvasók részére, akik ezt csupán tökéletes magyar nyelvi tudás mellett élvezhetnék. Megemlítjük, hogy a Nagyvilág 1971/3. számában megjelent cigány fordítás József Attila verséről — ami egyébként elismerést méltóan szépen sikerült — kevéssé fogja megérteni az, aki nem ismeri az eredetit.

Ezzel párhuzamos meggondolást vet fel a másik kérdés: van-e tehetséges cigány író, aki eredeti cigány írásműveket szerezzen. Elvi akadálya legkevésbé sincs. Sztojka Ferenc önálló cigány költeményekkel is gazdagította az irodalmat, pl.: „O Fárdi Jóska szi amáro ungro kráj, Drágimasza krajij amoro bárn ráj”. (Saját fordításban: „Első Ferenc József a magyar királyunk, Dicsőén uralgó kegyelmes nagy urunk.”) Ugyanakkor elgondolkoztató körülmény, hogy amikor egy cigány származású költő (az említett Bari) valóban irodalmi értékű versekkel lép fel, verseit magyarul írja, s költészetének — a szerző származásán kívül — semmi köze sincs a cigány kultúrához: éppúgy a magyar költészet tartozéka, mint bármely más költőnk művei (ahogy a zsidó származású Kiss József életmű sem a héber vagy jiddis, hanem a magyar irodalmat gazdagította). Minthogy pedig az irodalom nem faji kérdés, hanem nyelvi kultúra függvénye, egy tehetséges magyar költő, aki véletlenül cigány származású, nem tekinthető a cigány irodalom képviselőjének mindaddig, amíg cigány nyelven is nem mutat fel értékes alkotásokat.

Mindezek ellenére kezdeti lépéseket lehet tenni szerényebb igényű cigány írásbeliség megteremtésére, pl. cigány nyelvű újság formájában, ahogy ezt néhány országban megkísérelték (ezideig mindenütt eredménytelenül). Ennek előfeltétele, hogy legyen közönség, amely ezt igényli. Nyilvánvaló, hogy csak az írni-olvasni tudó cigányok vehetők számításba, tehát hazánkban összesen néhány tízezer személy. Ezek közül is aránylag kevés az, aki olvasni szokott, körülbelül néhány ezer személy. Ez a néhány ezer olvasó az asszimilálódás felé tartó cigányok közül kerül ki. Felelőtlenség volna jóslásokba bocsátkozni arról, hogy ezek az olvasók a cigány nyelvű napilapot szívesebben olvasnák-e, mint a magyart. Lehetséges, hogy a nemzeti büszkeség felülkerekednék bennük, bár méginkább lehetséges az ellenkezője, hogy az olvasási hajlamot megteremtő kulturális igény csak a magasabb iskolázottsággal rendelkező cigányokban alakul ki, s ekkor már a magyar nyelvhez kötődik. Annyi mindenesetre valószínű, hogy a mostani cigánytelepek lakói nem fognak sem cigányul, sem magyarul irodalmat igényelni.

58