Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Vekerdi József: Eltérő vélemények a cigánykérdésben
ről, mintha mi sem történt volna. Hasonló indulatosság az oka annak, hogy a cigány szülő (apa és anya) gyakran és esetleg erősen veri gyermekét, de anélkül, hogy gyűlölné. Azt is hozzátehetjük, hogy a cigányoknál a szülői szeretetből hiányzik a gondoskodás motívuma, ami a mi fogalmaink szerint minden másnál fontosabb; a kitartás, rendszeresség — ami a gondoskodás velejárója — egyébként sem egyeztethető össze a fentebb taglalt érzelmi beállítottsággal. Ezek után valóban egyetérthetünk Balogh Ödönnel abban, hogy a cigány szülő a mi fogalmainkkal mérve nem szereti gyermekét, illetve más emocionális kategóriarendszerrel él, mint mi. Hagyományos foglalkozások és munkaerkölcs A cigányok munkába állításával kapcsolatban évekkel ezelőtt felmerült az az elgondolás, hogy a hagyományos cigány foglalkozási ágakat (pl. a kovácsmesterséget) kellene rendszeresíteni a cigányok között. Tény, hogy a cigányok egyes csoportjai ősidők óta — a jelek szerint majdnem Indiáig visszanyúlóan — kitűnő kovácsok voltak. Sokan nem tudják, hogy a háború előtti időben „drótos tót” néven ismeretes vándor hidegkovácsok nagyrészt nem szlovákok, hanem cigányok voltak (az ún. „fódozó” cigányok csoportja). További kovácsmesterséget folytató csoportok („törzsek”) voltak az üst- foldozók (kelderárok), csengőöntők (kolompárok) és szegkovácsok. Valamennyien kitűnő kézügyességgel rendelkeztek. E hagyományos foglalkozási ágak továbbfejlesztése (akár kisüzemi szinten) mégsem remélhető. Kovácsok aránylag kis számmal voltak a cigányok között, s ezek nagy része is továbbvándorolt Magyarországról (pl. az üst- foldozók), vagy pedig régen felhagyott a kovácsmesterséggel (pl. a csengőöntők). A többség hagyományos foglalkozási ágai közül — a muzsikáláson kívül — egyedül a vályogvetés az, ami ma is jövedelmező (valóban nagymértékben űzik a cigányok); a többi hagyományos mesterség idejét múlta: lókupecek (lovárik), vándor köszörűsök (csuriák), teknővájók (balajárik), körhintások, jövendőmondók, zsebtolvajok (poszo- tyárik) hagyományos foglalkozását nem volna indokolt feleleveníteni. Ezek a cigányok természetesen nem állíthatók át kovácsmesterségre. Másik szempont, amely inkább ellene, mint mellette szól a hagyományok folytatásának, hogy a cigányok az említett munkákat nem rendszeresen, hanem alkalomszerűen folytatták. Az egyébként rendkívül kevéssé hagyományőrző cigányságnál ősi ázsiai hagyomány (amely ellen Indiában Gandhi vette fel a harcot), hogy az év munkanapjainak csupán kis részén dolgoztak, egyébként tétlenül és nyomorban tengődtek. A cigány kovács még abban az esetben sem termelt raktárra, ha munkája nem javító, hanem árutermelő jellegű volt (kolomp, üstház, szeg). Bizonyos mennyiséget megtermelt, és felesége segítségével értékesítette, utána tétlenül élt, amíg bevételéből vagy egyéb, mellékes jövedelmekből futotta. A mellékes jövedelmek mindig alkalomszerűek és többnyire nem egészen törvényesek voltak (házalás, jóslás, koldulás, lopás). A hagyományos mesterséggel rendelkező cigányságnak is az ilyen mellékes jövedelmek alkottak tényleges létalapot, sőt a lóku- pecség hagyományos foglalkozási ága (amely a cigányság leggazdagabb „elit” rétegévé tette a vele foglalkozókat) teljes egészében kívül esett a tisztességes kereskedelem kategóriáján. (Egyetlen munkaág, amely az egykori lókupecségből tisztességes foglalkozásként megmaradt a cigányoknál: a fuvarozás.) A cigányság többsége még alkalmi jelleggel sem végzett termelő munkát, hanem az európai termelő társadalmakon élős- ködve, parazita életmódot folytatott. Amennyire történelmileg vissza tudunk következtetni, már két évezreddel ezelőtt Indiában is hasonló életmódot folytattak a cigányok ősei, a dómba kaszt (valószínűleg ebből származik a „rom” cigány szó). A dombák alkalmi alantas munkák végzéséből tengődő, csavargó népségnek számítottak az ókori Indiában, ami azonban ott egyáltalán nem volt ritkaság, és nem ütközött ki az indiai életmódból. Európába kerülve, alapvetően más gazdasági és társadalmi körülmények ÓO
