Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Zoltán Zoltán: Magyar tájak versenyfutása
Sárköz 74 277 24,3 88 Ormánság 88 779 21,2 45 Népsűrűség tekintetében a Nyírség és Hajdúság vezet e felsorolt tájegységek közül, 92, illetve 85 fő/km2-es átlagával. Ezeket követi a Mezőföld és a Jászság (75 fő/km2), majd a Szatmár-beregi síkság és a Kisalföld (68 fő/km2). Ezeknek a tájegységeknek a népsűrűségét még kielégítőnek tarthatjuk, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy jelentős részük döntően agrárjellegű terület. A középső csoportot azok a tájegységek alkotják, amelyekben a népsűrűség 50—60 fő/km2 között alakult. Ide tartozik a Kiskunság, Göcsej, Sárköz, Bácska és a Nagykunság. Ezeknél a népsűrűség vagy éppen eléri, vagy alig haladja meg az országos átlag felét. A két legalacsonyabb népsűrűségű tájegység: Ormánság és Hortobágy, ahol alig éri el a mutató a 41 fő/km2 népsűrűséget, és így alig van valamivel az országos átlag egy harmada felett. Az agrárterületek népessége 1950—1970 között egymillió fővel csökkent, tehát nagyon jelentős áttelepülés zajlott le az egyes országrészek között, főként Budapest, Pest környéke és az északi energiatengely irányába. Ezt bizonyítja az a tény, hogy e területen található két legsűrűbben lakott megyénk (Pest és Komárom), ahol a népsűrűség 136—134 fő/km2. A többi 17 megye népsűrűsége kisebb-nagyobb mértékben szintén az országos átlag alatt van. A legalacsonyabb Somogybán: 59,8 fő/km2. A népességváltozás a vizsgált tájegységeknél a Mezőföld kivételével mindenütt negatív előjelű, tehát állandóan fogyó. Ezt részben az alacsony természetes szaporulat részben a nagyarányú elvándorlás idézi elő. A természetes szaporulat negatív előjelű Sárközben (2,1 ezrelék) és Bácskában 51
