Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - Ószabó István: Két vers
hangjában friss tájak forgó szélmalmai, mélységes éjszakák levegője, madármagasban sír a hangja, madarak fölött, énekel, énekel, a földről énekel, a napról, a népről, vízözön ről: mert nem tud, nem tud elaludni agyagba ásott kincsem, halottam, hangjában mammutok, bölények hörögnek ősvermekbe fogva; őrült tánc dobog tágas énekében, hangja a legelső horda: letört erdők vadjárásain csörtet ökölköveivel, énekel, nem tud, nem tud elaludni agyagba ásott kincsem, halottam, tágas hangjában népmesék homálya: regék jászolából eszik a nap parazsát táltosmének, hangjában n) ilak süvítése, halottakkal eltemetett lándzsák, aranykorsók, kardok, rózsafűzé re k körmenete, hangjában éjszakai hiedelmek járnak, halottak alszanak tiszta fegyvereikkel, lovak csontjaival:
