Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - Ószabó István: Két vers
föld, te vagy a hangja, minden egek csillagai, belőletek valók az ő szavai, tengerek, tengerek, halak, medúzák, tengeri csikók, belőletek valók az ő szavai, föld hegyei, kövek, vizek, nézzetek már le az én legördült könnyemre, apró sásocskák, drága füvek hegyein álló kicsi porszemek, minden egek csillagai, éneket belőletek énekel, az én hangom a hangja: édes torkú madárkák, föld, föld, tengerek, csillagok, csillagok, minden egek, nézzetek már le az én legördült könnyemre, énekem énekében ágazó forrás, békéből való szavain szólok, énekem énekéből való halál, énekem szerelméből való súlyos termés, énekem az ő sárból való hangja: tiszta sírba kéne tennünk nem tiszta sírba fektettük le, romlatlan kis háta alá befolyhatott a víz, a sár, madármagasban sír a hangja, madarak fölött, mert nem tud, nem tud elaludni, énekel.
