Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - Gál Farkas: Alkalmi vers Dózsáról
Zsellérekből csak így lehettünk trónkövetelő proletárok. Trónusán mi ülünk Dózsa György meg nem égethető unokái. Mert nincs erő, amely tűzzel törhetne ránk, mert nincs tűz, ami foghatna rajtunk, mert lángunkkal mi perzseljük a Zápolyákat, Bakócz Tamásokat... Derekunk egyenes, mint a kaszák 1514-ben, nem szédíthetnek meg mocsárlelkűek, sunyi ügyeskedők, az eszme kufárai, akiket korbáccsal verünk ki templomainkból. Ébreszt vörös kakas, harsogó kürtszó, vörös virágok hullámzása. Ébreszt vasderes paripák nyerítése, gyári szirénák torokhangja, hogy ne csituljon szánkon Dózsa György cséphadaró szava, ne lankadjon harcainak kezükbe adott buzogánya. 16
/
