Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - Illyés Gyula: Bevezetés egy Kodály hangversenyhez (vers)
Igen, amit mond, s amit nem mond, az ő. A fölemelő emberi szó és a bölcs hallgatás — ami mögül virít a parázs —: az ő. A nép szívdobogása: az ő. Csillagait semmilyen vihar nem tépi le, nem fújja el. Az utókor előtt — rólunk, helyettünk — ő felel. Ő teszi a Krónikát az asztalra mindarról, ami a XX. században lepergett, eltűnt. Tőle tudják majd: miről álmodoztunk, merre meneteltünk ... ILLYÉS GYULA Bevezetés egy Kodály-hangversenyhez Föllendül azonnal a karmesterpálca s megzendül — nem a zenekar, hanem ami van körben temető; megzendül ami van (ó s fiatal!) síri mező, majtényi, mohácsi, muhi mező, anyádért, apádért, esendő hazádért, ami volt sírba és sárba vesző, ami volt hősvértől pirosuk gyásztér, egri üszők és drégelyi várfok, onnan tör elő, amit hallani vártok — 4
