Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - Káldi János: Illyés Gyula (vers)
KÁLDI JÁNOS Illyés Gyula (Hetvenedik születésnapjára) Rácegrespuszta küldte? Azt hiszem, inkább: az Idő. A lélek vitézlő tábornoka. Oly nagy: sem föl, sem be nem mérhető. Himalája, Csendes Óceán: csak ily fogalmak közelíthetik méltón, igazán. Követhető-e? Amerre megy, nézd: világít a lábnyom. Világfia és magyar nem volt még senki így ezen a szekfűsziromnyi Duna—Tiszatájon. Vonuló, őszi erdő, millió törzs, ág, falomb, önmagát zengető, óriás hangszer, kiált, jajong szikrázza a fontosat. Amit mond, az ő. A Nem menekülhetsz, a Bartók, a Megy az eke, a Cserepező, a Puszták Népe, Petőfi, Dózsa, és mennyi még! A múlt, jelen, jövő. Ki látott már ily hatalmat? A példa, tartás feledhető? Leckét ad akkor is, ha hallgat.
/
