Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - SZEMLE - Simon Zoárd: Könyvekről röviden

Manga János: Magyar pásztorfaragások Ritkán találkozhatunk ilyen gazdag (42 fe­kete-fehér és 16 színes tábla) és remekül si­került illusztrációanyaggal. Manga ebben a kötetében kibővítette egy korábbi tanulmá­nyát (Pásztorművészet, 1963). Vállalkozása a magyar népművészet egy mostohán kezelt tá­ján, a pásztorművészetben kalauzol el. Teljes­ségigényű, kézikönyvjellegű munka. A pász­torművészet kialakulásáról és fejlődéstörténe­téről élvezetes leíráson keresztül nyerünk képet. Élményszerű a népművészeten belüli sajátos hely ki következtetése, a földműves életmódtól és szokásoktól eltérő kis közösség zárt életformájából. A népművészet alapvető vonása, hogy sohasem öncélú. A pásztorok (juhász, kanász, gulyás, csikós) maguk készí­tette hasznos eszközeinek díszítése elsősorban Könyvekről röviden Együtt Antológiákkal nem lehet megoldani az induló írók publikációs gondjait. Folyóiratra volna elsősorban szükség. De amíg nincs, addig az antológiák is enyhíthetik a jelenlegi helyzet mostohaságát. A Hajdú-Bihar megyei fiatal alkotók könyve költőket és kritikusokat sora­koztat fel. A tanulmányok értékesebbek, mint a versek. Leginkább Ablonczy László írása tetszett, de tartalmas Takács Péter Pilinszky- ről készített arcképvázlata is. Ablonczy oko­san, érvényesen jellemzi, értelmezi a magyar dráma új vonulatát. A költők nem emelked­nek ki a kortárs pályakezdők átlagából. Kivé­tel: Várkonyi Anikó. Sor Vas megye antológiája tíz fiatal költőjelöltet mutat be. Pályájuknak inkább az elején tarta­nak, mint debreceni társaik, eltekintve Konc Józseftől, a „Kilencek”. csoportosulás („Elér­hetetlen föld”) tagjától. Még korai volna jö­vőjüket latolgatni. Ezután dől majd csak el, hogy szép szándékuk találkozik-e igazi sor­sukkal, választásukat hitelesíti-e a kiválasztott­ság pecsétje. zord életük otthonosabbá tételét szolgál­ta, s a szép iránti nomád ösztönük sürgette. S mivel az alkotást a környezet befolyásolja, a pásztorfaragások díszesebbek, mint a föld­művesmunkák. Ha pedig a művészkedő pász­tor kilép környezetéből, művészete is átala­kul. Ezt látszanak igazolni napjaink megren­delésre készült pásztorfaragásai. A környezet, az életforma határozta meg az anyag és a díszí­tés jellegét is. Manga a díszítmények változá­sának impozáns genetikáját is felvázolja a XVII. századi geometrikus mintáktól a stilizált vi­rágdíszítésen át, a figurális ábrázolásig. A dí­szítés módjának sokfélesége mellett képet ka­punk a díszítéstechnika változásáról az ékro­vástól a domború faragásig. RÁCZ-SZÉKELY GYŐZŐ Borbély Tibor: Gyémánttörvény Pest megye adta ki a verseket Simon István bevezetőjével. Ha méltánylandó is a megyei tanácsoknak a fiatal írók megjelentetését segítő igyekezete, ebben az esetben lokálpatrióta elfogultságból eredő tévedésnek kell ítélni, hogy ilyen alacsonyra tették az illetékesek az esztétikai mércét. A költő művésze a szavak­nak, a szónak csak iparosa. Borbély retorikus versírást csinál: „Azzal, ki bárhol, hittel, / — elvünkért hal, / én társhalált halok”. Hitel­telen ezafellengős hangvétel. Az olvasó nem tud mit kezdeni az elvi halált, fiktív önfelál­dozást hangoztató tirádával. Gábor Zoltán: Elkallódott ünnep „Kifundált álmokból vackolok magamnak közérzetet”. Nos, miféle közérzetet „vackol” magának a költő? „Rántsd meg a vállad, ez a világ, majd megszokod”, „teszem a dolgomat én is, ahogyan nem szeretem”, „Arcomra húzom a takarót, eszméljen, akinek ahhoz van kedve". Miért ilyen Gábor közérzete? Csak! Magyarázatot erre a versek nem adnak. 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom