Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - SZEMLE - Simon Zoárd: Könyvekről röviden
Kondor Béla: Boldogságtöredék A legspiritualistább rajz az arabeszk, mondta Baudlaire. Kondor versarabeszkjeiben a spiritualizmus sugárzása helyett a szürrealista technika öngerjesztett fénye pislákol. Elegáns szóbőség, rutinus sváda, túlbonyolított előadásmód pótolja a gondolat erejét. De a blick- fangos stílus végül fárasztóvá, egyhangúvá, modorossá és unalmassá válik; a szavak mögül az akartság, a csináltság felhangjait halljuk zörögni állandóan. Veress Miklós: Erdő a vadaknak Egységes, biztató színvonalú kötet Veress Miklósé. De dikciója sokszor mesterkéltnek, „homályossággal repedezettnek” hat. Mintha szerényebb igényű, kevésbé tartalmas gondolatait hatásosnak vélt képi, metaforikus öltő-, zettel akarná megemelni. Pl.: „feszülnék jaj tefeléd meggyötört felhőkké szakított égül lennék egysejtű amely öled mikroszkópjába beleszédül”, „vonítanak az öröklét csillag-farkasai” stb. A versekben sok a töltelékanyag, a fölösleges ismétlés. Szavai mintha önnemzés- sel szaporodnának, ellenőrzés nélkül, gyomlá- latlanul burjánzanak. Vathy Zsuzsa: Erőterek Vathy Zsuzsa írói világának még nincsen megnyugtató intellektuális megalapozottsága, tágassága, távlata. Kevésbé sikerültek azok az elbeszélések, melyekben közérzetét nem önvallomásokban, hanem tárgyiasítva, alakokba, helyzetekbe átírva jeleníti meg. A társadalom elemeinek rajza halvány, színtelen. írásaiban több a moralizálás, a hangulatlekottázás, a közérzetkivetítés, mint a valóság. Talán egyetlen maradéktalanul jó novellája a „Születésnap”. Elég sok a kiérleletlen, jellegtelen, jelentéktelen elbeszélés. Pedig Vathy tehetséges, felkészült, mesterségbelileg biztos kezű írónak látszik. Jóval többre képes, mint amennyit első kötetével bizonyított. SIMON ZOÁRD 95
