Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Bistey András: Oroszlánketrec (Egyfelvonásos)
BISTEY ANDRÁS Oroszlánketrec Személyek: igazgató, főetető, etető. A háttérben egy ketrec rácsai látszanak. A nézőtérről a ketrec üresnek tűnik. A rácson, egész magasan egy tábla, rajta felirat: „Oroszlán”. Alatta jóval nagyobb betűkkel: SZERETETT POLGÁRMESTERÜNK AJÁNDÉKA. Az állatkert megnyitása előtt. Kora reggel. IGAZGATÓ: Amióta szeretett polgármesterünket választottuk városunk élére, soha nem látott fejlődés tanúi lehetünk. A közgazdászok kiszámították, hogy városunk ipara évenként 6—7 százalékkal, mezőgazdasága 4 százalékkal fejlődik. Termékeink az ország minden részébe eljutnak, és sehol sem vallunk szégyent velük. Bízvást mondhatjuk, hogy megközelítik, sőt némely területen meg is haladják az országos színvonalat. ETETŐ: Jaj^ de szépen tetszik beszélni az igazgató úrnak! IGAZGATÓ: (Egyre lelkesebben.) Eme gyors, ámde megalapozott fejlődés következtében városunk méltán tarthatott igényt egy állatkertre. Az igény reális volt, és íme, rövid idő alatt meg is valósult. Maga is örül neki ugye? ETETŐ: Örülök bizony. Szép nagy állatkertet kapott a városunk. IGAZGATÓ: Összeszedtünk mindenféle állatot, csak oroszlán hiányzott. Mondja meg, mit ér egy állatkert oroszlán nélkül? ETETŐ: Semmit igazgató úr. Egy állatkert nem is állatkert, ha nincs benne oroszlán. Merthogy az az állatok királya, ugye? IGAZGATÓ: Szeretett polgármesterünk azonban most is, mint annyiszor, a segítségünkre sietett. Egy oroszlánt, egy valódi oroszlánt ajándékozott az állatkertnek. ETETŐ: Honnan volt neki oroszlánja? IGAZGATÓ: Nem a mi dolgunk ezen gondolkozni. Inkább örüljünk . . . ETETŐ: Igazgató úr! Üres a ketrec! Megszökött az oroszlán! IGAZGATÓ: Ne üvöltsön barátom, nézze . . . ETETŐ: Megszökött az oroszlán! IGAZGATÓ: Hagyja már abba! Micsoda etető maga? Megijed egy oroszlántól! Még ha valóban megszökött volna, bizonyos szempontból megérteném a nyugtalanságát, de ha jobban körülnézne, látná, hogy az oroszlán nem szökött meg. ETETŐ: Akkor hol van? IGAZGATÓ: Nézze meg jobban! Mit lát? . . . Ott hátul . . . ott ni! ETETŐ: Az? (Kirobban belőle a röhögés.) IGAZGATÓ: Mit nevet? ETETŐ: Az. .. még hogy oroszlán ... jaj de ... viccesnek tetszik lenni az igazgató úrnak ... Ha én ezt elmesélem otthon ... a feleségem bepisil a nevetéstől . . . hogy oroszlán ... jaj de jó! IGAZGÁTÓ: Látott már maga oroszlánt? ETETŐ: Nem ... igazgató úr ... én még soha nem láttam oroszlánt... IGAZGATÓ: Akkor miből gondolja, hogy az az oroszlán nem oroszlán? ETETŐ: Abból gondolom, hogy az a, hogy az az ... izé nem oroszlán, mert az egy ... macska.... IGAZGATÓ: Biztos ebben? ETETŐ: De mennyire! 39
