Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - Barna Róbert: Dilettánsok (Egyfelvonásos)

(Földre roskad.)Én vagyok mindennek az oka ... Mindennek én vagyok az oka, öljél meg! Óh én szerencsétlen. Ide jutottam . .. nem bírom ki, nem bírom tovább ... vedd el inkább az életemet. . .! STRÉBER (nyakát tapogatja, de már mosolyog): Na, mára elég volt, mit szólsz hozzá . ..? Milyen szép időnk van . . . He? Megyek és járok egyet, az is lehet, hogy kimegyek teniszezni. Nem jössz velem? Mozognom kell, egészen elhízom ... jó lenne egy kis friss levegő ... nem? Ezek után ... nem lehet eléggé megszokni... Én megteszem, ami tőlem telik ... Mit gondolsz? A főorvos szerint mindenesetre . . . Lát bennem fantáziát. A múltkor is megállított, és azt mondta: Kedves Kolléga! Én mindig az odaadó munkát szerettem, régóta figyelem magát, meg vagyok elé­gedve. (Játssza az egészet.) Meg vagyok elégedve ... megy ez .. . TANÁR ÚR: Mi lesz most vele? Mit csinálsz vele? Jaj, Istenem, de legalább bejöhet... bejöhet, ugy-e majd hozzám? Most már ugy-e megengeded? STRÉBER: Mi közöm nekem hozzá? TANÁR ÚR: Meg kell engedned, Ő úgy szeret engem ... STRÉBER: Nem én döntöm el... TANÁR ÚR (térden csúszik utána): Mondd, hogy megengeded! Kell, hogy valaki­vel beszéljek ... kell, hogy ... STRÉBER: No, jó... legyen! De valid be! Reménykedtél, igaz? Na, valid be! Na, a sokkolást megúsztad, most egy kicsit pihenhetsz ... de ne gondold, hogy túl sokat ülsz majd a babéraidon ... Te . .. Vedd csak elő az osztálykönyvet az ágy alól. TANÁR ÚR: Nem ... nem ... nem .. . nem vagyok többre képes . ..! STRÉBER: Tanár úr! TANÁR ÚR: Mire kényszerítsz még? STRÉBER: Ugyan, még hálás is lehetsz nekem, hogy kimentelek a csődből. Mit gon­dolsz, meddig hiteleztek volna neked? Mi van, ha egyszer rájönnek, hogy minden hazugság volt? Mondd, mi lesz, ha egyszer számonkérik tőled az álmaikat? Na add csak ide! (A Tanár úr előveszi az osztálykönyvet az ágy alól és némán odaadja a Strébernek.) Gúz...? (Nyitott könyvből olvas.) Ezzel mi van ...? TANÁR ÚR: Szakmát tanult... STRÉBER: Rikó ...? TANÁR ÚR (sírós hangon): Rendes ember lett, nem törődik semmivel ... STRÉBER (gúnyosan): Te át akarsz engem ejteni ...! Na jól van .. . pihenj egy kicsit .. . Nem kell most rögtön ... levelet írni... De gondolkozz ...! ... hogy ki következik ...? Értesítjük olvasóinkat, hogy Kunszabó Ferenc: Idevalósiak vagyunk című tanulmányának befejező részét a következő számunkban közöljük. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom