Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Barna Róbert: Dilettánsok (Egyfelvonásos)
umos állapot, akkor meg olyan szelídek, olyan tehetetlenek tudtok lenni, mint egy gyerek . . . sajnos, a Tanár úr nem tanított meg benneteket semmire, csak áradozni . . . Fogadni mernék, hogy harmincévesen épp úgy ténferegtek az utakon, mint gyerekkorunkban, nem lett belőletek semmi, nem vittétek semmire . . . KICSI: Kemény szavak, de jó meghatározás... Sokat gondolkoztam én is ezen, mitől van ez a láz, és mitől van ez a gyengeség, ez a teljes csődtömeg, a nyers erő előtt . ..? Hát normális ez . ..? STRÉBER: Normális ez? Abnormális ez ...? Okos, bolond, ezek megint a Te meghatározásaid ... Nem ilyen egyszerű ez . .. Vegyük például a Tanár urat: azt mondjuk bolond. Valóban, de némely dologban viszont nagyon okos .. . éppen ezért nagyon veszélyes is! De hiszen ezért vagyunk mi itt. Megállítani ezt a kémiai lebomlást, ezt a rothadást, amit elindított... Te is tudod, hogy megy ez, ha nincs más mód, kivágjuk a beteg testrészeket, így került ide szegény Tanár úr is ... Ezért hozattam én ide ... KICSI: Mit mondasz ...? Hát nem bolond? STRÉBER: Nem ...! Már megint ez a megfogalmazás . . . KICSI: Én meg azt hittem, hogy a képzelgései . . . STRÉBER: Sajnos, azok sem a képzelgései ... Kénytelenek voltunk néhány önmagától megrészegültet, néhány delíriumost behozni ide . . . KICSI: En meg őrült, azt hittem . .. STRÉBER: No, nem mindenkit persze, van aki meggyógyult magától, beépült a rendes é!etbe ... de.aki nem érett meg, aki nem érzékeli a valóságot... KICSI: Te szörnyeteg! STRÉBER: Ja, ez a hivatásom, azért vagyunk mi itt, hogy rend legyen ... Nem is én miattam, nem is személyes antipátia ez ... ez .. . nem rajtam múlik. KICSI: Hát ez olyan szörnyű, hogy nem tudom követni, beleőrülök ... Behozattad ide az osztálytársaid? STRÉBER: Csak csendesen , . . KICSI: Hisz akkor Te vagy itt az őrült! STRÉBER: Hogy ki itt az őrült, azt egyelőre én mondom meg! De ha érdekel, igen, behozattam őket ide . . . visszamenőleg... és egyre futnak be hozzám az új adatok az iskola növendékeiről ... Hogy helyezkedtek el az életben, hogyan viszonyulnak a valósághoz ... ez érdekel, ez a kutatás, ez az én módszerem, felkutatni a sérülteket, megelőzni a fertőzést, . . . mennyi öngyilkosság fölöslegesen kioltott életek, mennyi elégedetlenség, enerváltság, beteges képzelet, kishitűség, lázadás, lázas felelőtlenség oldódik meg ezzel . . . De ezek még csak kísérletek . . . Kezünkbe kell venni ezt nagyobb méretekben is . . . Ragyogó tesztek, tömeges életképesség-vizsgálat. És lám máris kiszortíroza a selejtesek, az értelmesek közül ... KICSI: Te ... (Olyan mozdulatot tesz, mintha neki akarna ugrani.) STRÉBER: Ne tégy felelőtlen mozdulatot... mert az is csak dilettantizmus lenne ... KICSI: Tudod, mi a di lettan izmus? Ahogy te ezt a józan eszeddel elképzeled . .. tudod mi . . .? Józanságnak álcázni az őrültségedet... Te megszállott, őrült. . . STRÉBER: Mindnyájan megszállottak vagyunk, csak az a kérdés, melyikünk életképes ... KICSI: Te .. Te . .Te .. Féreg ...! (Nekiugrik, fojtogatni kezdi, de alighogy átkulcsolja a nyakát, a Stréber az ujjával pattint, és azon nyomban ápolók rohannak be, kicsavarják Kicsi kezét, száját befogják, és kivonszolják.) TANÁR ÚR (eszelősen rohan be): Hol van a fiú? Mi van vele? Mit csináltál vele! 30
