Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - SZEMLE - Rácz-Székely Győző: Kacsó Sándor: Virág alatt, iszap fölött
’gazságtalan, hanem komikus is. Nyilván szürreálisba, fantasztikumba, bizarrba hajló költői módszere miatt mellőzik. Helyzete a hazai nonfiguratív festőkéhez hasonlítható. Ha csupán az egyéni teljesítményt nézem, Kárpátinak helye volna költészetünkben, inkább, mint az említett sok kötetű,kevés érdemű pályatársainak. Kónya Lajos: Kései ábránd Úgy járt Kónya, mint a Toldinak öltözött Anikó, aki nem bírta el a súlyos fegyverzetet, és összeroskadt alatta. Kónya költészetét is agyonnyomta a nem rá méretezett nagy igény. Később önkritikusan szerénységet tanult. Az „Aszú” c. gyűjteményébe egyetlen 1955 előtti versét sem vette fel. Most az új, szolid igényű versei általában kielégítő színvonalúak, olykor megkapóan szépek („Pipámhoz”). De szerénysége gyakran igénytelenségbe fordul, s a legközhelyesebb megoldásokkal beéri. Pl. így hódol Petőfi emlékének: „áldalak haló porodban, lábad nyomát csókkal keresném, tíz körmömmel kikaparnálak” stb. Kónya költői pályájának tanulsága megmarad, versei jövője már bizonytalanabb. Garai Gábor: Márciusi nyár Útirajz Indiáról, versekkel fűszerezve: ahogyan egy lírai naplóhoz illik. A földrésznyi országról újat nem tudunk meg, többnyire közismert dolgokat elevenít vei Garai személyes hangvétellel. A költemények az élet nagy közhelyeit fogalmazzák újra retorikus, patetikus általánosságok és helyi színek felhasználásával. Aki Indiára kíváncsi, csalódni fog a költői útinapló olvastán, aki Garaira, az nem. Azt kapja, amit keres. Kellér Dezső: Kortársak és sorstársak Ke lér szellemes, kellemes csevegését életéről’ pályájáról, az ántivilágról, művészekről, álművészekről, bohémekről, lumpenbohémekről műfajilag úgy határozhatnék meg: szubjektív kortörténet furcsaságokban elbeszélve. És mellékesen s önkéntelenül Lukács György megállapítását is igazolja, hogy ti. a bohém a kispolgár alteregóKacsó Sándor: Virág Kacsó Sándor önéletrajzi visszaemlékezésének olvasásakor döbbenhetünk rá igazán azokra a közös ízekre, színekre, a mesélő kedv apadha- tatlan áradására, melyek vagy félévszázada ösz- szefűzhették Tamási, Nyírő és Kacsó különböző irányba tartó írásművészetét, s melyek oly emlékezetessé tették nemrégiben Kurkó Gyárfás, Tamási Gáspár és Sütő András könyveit: a hasonló látás, gondolkodás és megfogalmazás komplexitására. ja. Rokonszenves öniróniája nem leplezi, hogy az ún. könnyű múzsa olykor felelőtlenül könnyelmű is. Summa summárum: Kellér önéletrajza élvezetes, érdekes, szórakoztató olvasmány. Keszthelyi Zoltán: Futólépésben Az önéletrajzi indíttatás ellenére is valószínűtlenekké sikerületlenedtek a történetek a kezdetleges írói fogások miatt. Korrajz helyett frázisokat, logikai és lélektani hitel nélküli eseményeket ad az író („A tartalék") vagy érdektelen emlékszilánkokat („Koplalás — irodalomból”, „Három csésze kávé”), anekdotikus epizódokat („Rozika és a szellemek”). Sem az olvasó, sem az irodalom- történet emlékezete nem őrzi meg sokáig ezeket az elbeszéléseket. Zalka Miklós: Rizs és bambusz Zalka az időszerű témák írója. Most egy kötet vietnami anyaggal jelentkezett. Zalka mindig a tárgyválasztással akar hatni, pedig nem a témákon múlik a művészi erő. Az író célja olyan mű megalkotása volt, „amely nem elmondaná, hanem bemutatná a vietnami emberek életét . . . egyben olyan ismeretanyagot adna, mely nem szerezhető meg az újságok közleményeiből”. Éppen ezt nem sikerült megvalósítania. Az írói megformálás gyengesége következtében nem tudja beváltani ígéretét, lényegében novellisztikus riportokat közöl. S a régi sematikus gyakorlat felmelegítése sem idegen tőle. Zágoni Ferenc: Rozsda Érdekesnek ígérkező történet, igénytelen írói eszközökkel előadva. Olyan embert akart ábrázolni a szerző, „akit megverni lehet, de legyőzni nem” (Zágoni vallomása). A főszereplő fiú kiagyalt, erőltetett sztorija gyarló utánérzése és illusztrációja a hemingway-i Old Man igazságának: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni”. A téma túl nagy volt az író cingárabb tehetségének. Nem is tudott megbirkózni vele. SIMON ZOÁRD alatt, iszap fölött Kacsó könyvében megelevenednek előttünk újra egy sokgyermekes székely parasztcsalád mindennapjai, ezúttal a Nyárádmentéről. Él- ményszerűen és nagy melegséggel rajzolja meg Kacsó a családi tablót: szüleit, testvéreit, a Marosvásárhelytől nem messze fekvő szülőfaluk, Mikháza és Remete századeleji életét. Megismerjük első iskolai élményeit és a Tamásiéhoz sokban hasonlatos balesetét jobb hüvelyujjával. S végül nagyon eredetien, a hosszúra nyúlt iskolai szünetek révén emlékezik az őszirózsás for94
