Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - SZEMLE - Tolvaj Bertalan: Varga Rózsa: Keressétek, ami összeköt
radalomra és a Tanácsköztársaságra, melyeknek csak a szele érinti a vásárhelyi kollégium kisdiákját. A visszaemlékezés]második része, a Szárban a kalász, Kolozsvárra érkezéstől a Brassóba költözésig az ifjúkor „egyetemeinek" nehéz és szorgalmas éveit, írósága szellemi műhelyét öleli fel. Laza epizodikus cselekményszövéssel mesél egyetemi tanulmányainak félbeszakadásáról, újság- íróskodásáról a Keleti Újság és az Újság szerkesztőségében, s a későbbi hírneves kollégákról: azokról a körülményekről, amelyek az íróvá ér- lelődést biztosították számára. Hiteles portrét fest az eszmélkedő romániai magyar irodalom első kísérletéről, a Tizenegyek antológiáról, csak mellékesen megjegyezve, hogy ő is közéjük tartozott. Emléket állít Tamásinak, Balázs Ferencnek, Finta Zoltánnak és beszámol a Helikon alakuló gyűléséről, s miután az első helikoni díjjal ő utazott Párizsba, egyúttal megörökíti a félévszázaddal ezelőtti világváros életét is. Irodalom- és társadalomtörténeti adalékok mellett ideológiai újraigazolását adja a két háború közötti erdélyi irodalom népiségfelfogásának: népen elsősorban a falvakban élő földmíveseket értették, de rokonszenveztek a munkásosztállyal is. Paál Árpád és Nyírő példájával figyelmeztet arra az ellenkező lehetőségre, amely baloldali ellenzékiből jobbra tolta az ingadozókat. Kacsó nem állítja be magát soha másnak, nem igyekszik tetteire utólagos igazolást keresni, mégis szigorú önvizsgálattal teszi fel magának a kérdést: vajon helyesen cselekedett-e. Őszintén, semmit nem szépítőn ír a gondolkodó emberré válás korszakáról, vállalva a megmásíthatatlan megtörténteket. Kacsó dokumentumszerű és mégis szépírói emlékezése során az átéltek, látottak és a belőlük ágazó észrevételek megírására vállalkozik. Visszaemlékezése jelentős állomás írói pályáján és egyben szervesen illeszkedik a romániai magyar irodalom haladó hagyományainak folytonosságába. Adósunk még az önéletírás folytatásával: a publicista Kacsó emlékeivel a Brassói Lapoknál eltöltött évektől napjainkig. RÁCZ-SZÉKELY-GYŐZŐ Varga Rózsa: Keressétek, ami összeköt A budapesti Kossuth és a pozsonyi Madách közös kiadványa Varga Rózsa Keressétek, ami összeköt című könyve. Alcíme: „Népfrontpolitika, irodalom és a Magyar Nap.” A szerző Tamási Árontól vette a címet, aki 1973-ben úgy fogalmazta meg a közép-európai népek tennivalóját: „Azt keressétek, ami összeköt, és nem, ami elválaszt.” És még ma is mennyi sok az ilyen keresnivaló! Ezt igazolja Varga Rózsa is, aki nem elégszik meg azzal, hogy a témakört kimeríti, hanem kitekint 1938 utánra is, szinte napjainkig. A szerző a könyv bevezető részében elemzi, milyen szerepük volt az íróknak és általában az értelmiségi mozgalomnak a háborúellenes antifasiszta egységfront-politika létrehozásában. A Magyar Nap létrejöttének körülményei harminhét év múltán is tartogatnak a számunkra általános érvényű tanulságokat. Ezt fogalmazza meg a szerző könyve második fejezetében, hangsúlyozva a lap szerkesztőségének következetességét, amelynek eredménye, hogy a Magyar Nap volt az egyetlen magyar nyelvű kommunista napilap, amely csaknem három évig érvényesítette a népfrontpolitika elvét. Erénye volt, hogy nagy mértékben támaszkodott a kulturális szervezetekre és az írókra, így komoly érdemei voltak az egykorú egyetemes baloldali magyar irodalom kibontakoztatásában. A csehszlovákiai magyar kommunista irodalom számára — mint fórum — magát a létalapot jelentette, a magyar- országi és romániai magyar irodalom számára pedig „visszhangot és biztatást”. A könyv harmadik fejezete nyújt legtöbb okulást. Ebben a Magyar Nap politikai tevékenységének általános jellemzése található. Az irodalmi beállítottságú olvasót a negyedik fejezet köti le jobban. Vajon Csanda Sándor Első nemzedéke és Turczel Lajos Két kor mezsgyéjén c. műve után tud-e Varga Rózsa újat mondani a könyvében felölelt időszak irodalmáról? Elsősorban szemléletmódja, látószöge más, mint az említetteké. Csanda nézőpontja inkább irodalomközpontú, a Turczelé művelődéstörténeti. Varga Rózsa a politika felől közelít az irodalomhoz. És teszi ezt avatottan és beleérző képességgel. Ezért sikerült az a körkép, amelyet a Magyar Nap köré csoportosult írókról, költőkről, publicistákról rajzol. Beleérző képességének szubjektív gyökerei is vannak. Erről vallott egy interjúban: „Dunántúlon, egy szlovák faluban nőttem fel. Ha őszintén s a valóságnak megfelelően kellene válaszolnom arra a kérdésre, hogy mi az anyanyelvem, azt mondhatnám: magyar és szlovák. Anyai nagyapám házánál magyarul, az apáménál szlovákul, otthon keverve beszéltünk”. Tehát már gyermekkorából magával hozta a József Attila-i hitvallást mint élményt: „Dunának, Oltnak egy a hangja.” Akik a Magyar Napot szerkesztették, vagy legaktívabb munkatársai voltak — Betlen Oszkár, Ferencz László, Kálmán Miklós (Moskovics Kálmán), Bányai Pál, Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Háber Zoltán, llku Pál, Lőrincz Gyula, Morvay Gyula, Szekeres György, Vass László — néhányan ma is aktív közéleti szereplők. Politikai és emberi magatartásukra nyilván hat a hajdani Magyar Nap szelleme. TOLVAJ BERTALAN 95
