Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - Veres Péter: Kiadatlan jegyzetek

VERES PÉTER Kiadatlan jegyzetek „Gouvernementális” észleletek Milyen szép és nagy dolog, ha egy országnak olyan államférfiái vannak, akik felül tudnak emelkedni azon, hogy szereti-e, vagy gyűlöli-e őket a nép. Mert mivel a nép elég nagy része minden uralmat gyűlöl, nagyon sok vezető csak odáig jut el, hogy: gyűlölnek engem? — hát jó, az ördög vigye őket, pusztuljanak el mind! De nem pusz­tulnak el mind, mert hiába öli meg, vagy halatja éhen az ellenségeit, mindig azok sza­porodnak, éspedig olyan vagy nagyobb arányban, amilyen arányban pusztítani akarja őket. Végül is, mindenki ellenségévé válik, még a neki szolgáló, hízelgő, hazug preto- riánusok is, mert hiszen azok nem őt, hanem a hatalmat szeretik, s olyan mindegy nekik, hogy ki részelteti benne őket. Csak az a csodálatos, hogy ez történelmi közhely, és mégse tanulnak belőle némely politikusok. Persze nem lehet rajta változtatni: aki szeretettel nem tud az emberek feletti hata­lomhoz jutni, az gyűlöletkeltéssel és erőszakkal is hiába próbálkozik. Lásd Hitlert és társait! * A régi időkben vagy a papságban, vagy a hadseregben nyílt út a hatalom felé. A re­formáció és ellenreformáció idején, amikor a népmozgalmak vallási jelleg alatt forrtak, az egyház szívta fel a politikai tehetségeket (Luther, Kálvin, Knox, a másik oldalon a jezsuiták, Mazarin, Richelieu stb. stb.) és jaj voit az Erasmusoknak, akik csak a szel­lem és a lélek emberei akartak lenni. Máskor és máshol, Perzsiában, a császári Rómá­ban, Bizáncban, a szultánoknál stb. a katonaságon keresztül vezetett az út. A görög demokráciákban, a köztársasági Rómában és a modern liberális államokban pedig a jogászkodás, a rétori hivatás — szórok, publicista — általában a tribun-ság vonzotta magához a politikai ösztönű tehetségeket. Legújabban pedig már a munkásmozgalom, a szakszervezeti és pártszervezeti vezérkedés is. [gy kerültek polgári, sőt úri származású emberek a munkásszervezetek élére, s még a forradalmak vezérkarába is. * Én naív és gyermeteg autodidakta, milyen sokáig hittem, hogy a konzervatívok és a reakciósok azért azok, mert nem ismerik az „Igazságot”. Ma már tudom, hogy — eltekintve a reménytelenül butáktól, akiket inkább csak osztályösztönük és uralmi ösztönük vezet, mint az értelem — éppen ezért azok: mert ismerik. Mert csak azok tudnak könyörtelenek és kegyetlenek lenni a néphez, akik tudják, hogy nincs igazuk, és nem is lesz soha. Ezek uralkodnak, akár erőszakkal is, mert uralkodni jobb, mint engedelmeskedni. * Minden nagy mozgalmat, ha megérlelődött az idők méhében és a népek életsorsában és életérzésében, forradalmárok, gondolkodók, próféták vagy alkotó emberek indí­tanak el. Aztán ha a mozgalom már hatalomra jutott, vagy legalább is intézménnyé 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom