Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Szekulity Péter - D. Varga Márta: Kis magyar időgép
nak én voltam a legkedvesebb gyereke. Azt mondta, arra hagyja a présházat meg a szőlőt, akinél meghal. Ez én voltam. Én csuktam be a kaput utána. így mondjuk. * Falvédő a konyhában. „Hol hit, ott szeretet, Hol szeretet, ott béke, Hol béke, ott áldás, Hol áldás, ott Isten, Hol Isten, ott szükség nincsen.” A falvédő alatt rezes orrú vénember ül. — Van fia? — Nincs. — Van, csak maga kitagadta. Kitagadta a lány miatt. — Kitagadtam. Na és? Kinek mi köze hozzá? — mondja a vén rezes orrú, és bort iszik szódával. „Hol hit, ott szeretet” . . . A falvédőn légypiszok. * Környezet: „Környezettanulmányozás során megállapítást nyert, a szülői ház rideg. A szülők durva, közönséges lelkületű emberek. Elsősorban ezzel magyarázandó a fiatalkorú sivár lelkivilága, cinizmusa és durva beállítottsága. Egyedül a nagyapja foglalkozott vele. A fiatalkorú szeretettel emlegeti, sajnos, a fiatalkorú nagyapja öt évvel ezelőtt elhalálozott. (Üzemi baleset.)” * A kerítés kidőlve, a kút bedőlve, a fehér oszlopos parasztház udvara üres. A létrát még talán az ötvenes évek legelején hajították a kocsiszín mögé, mert éppen útban lehetett, akadályozta a traktorokat a kijárásban, a bejárásban. A traktorosbrigád csupasz falakat hagyva maga mögött, rég kiköltözött, a gépállomás megszűnt, a létrát eső veri, s lassan elkorhad. Nincs rá szükség. Ebben a házban nem jár a padlásra senki. A holt udvar szögletében kihűlt arcú, sovány asszony sarlót fényesít. A rozsdától takarítja, meg a sártól. Jöttünkre felnéz. — Látogatóba jöttünk. Beszélgetni, ismerkedni. Tanácstalan. — Mit akarnak? — Hány éves ez a sarló, nagyon régi? — A nyáron vettem, hogy legyen. Új. Mióta meghalt az uram, pusztul itt minden. Hogy eltemettük, öt napra rá bejöttek az oroszok. Futottam, de jók voltak hozzám. Nem bántottak. Aztán idejöttek a traktorosok, és behordták a sarat. Futottam, örökké futottam. — Hány éves? Visszakérdez. — Mennyinek néznek? Hetvenötnek-nyolcvannak nézzük, de kevesebbet mondunk. — Hatvannyolc. — Hatvan — mondja megbántódva. — A hatost eltaláltuk. Kihűlt arcán visszautasítás. — Maguk idegenek, az idegenektől félek. Nincs semmim. Ez van csak, ez a rossz gúnya. Más semmi. 69
