Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Szekulity Péter - D. Varga Márta: Kis magyar időgép

Nyugtatjuk. Megnyugszik.

— Mi az, amire szívesen gondol?

Tűnődik.

— Egyszer bíróné voltam. Én voltam a bíróné. Fiatalasszony koromban. Az uramtól elkértek, és én voltam a szüreti bálban a bíróné.

Elhallgat, ráhajol a sarlóra és néma.

Egyszer életében bíróné volt a szüreti bálban. Él-e még a bíró, aki 1931-ben kölcsönkért egy húszéves menyecskét, hogy a párja legyen a szüreti bálban?

*

Egy öngyilkos utolsó szavai:

„Gyerekek, ezt még megiszom, utána kimegyek, és a vonat alá fekszek.”

Kiment és a vonat alá feküdt. Pénzt, iratokat nem találtak nála, csak egy megsárgult fényképet. „Az anyja lehet”— mondta az ivócimbora, és remegő lábakkal nézte a nyitott szemű halottat.

Az előbb még ivott.

Látták?

Sört ivott.

*

Egy dinnyeárus a piacon.

„A nagyobbnak tütyülőt viszek, a kisebbnek törökmézet. Várják. Az az első, mit hoztál édesapa.”

*

Kérdések:

Meddig él a kőműves, a takarmányos, a villanyszerelő, a traktoros, a gépkocsivezető, a benzinkutas, a lottóárus, a takarítónő? Mintha lenne itt valami titkos összefüggés, mindenki addig él, amíg beszélnek róla. Vagy nem?

*

D. Mátyás 1931-ben született, tanyasi gyerekként nőtt fel. Naponta 12 kilométert gyalogolt, s amikor azok a nagy farkasordító telek voltak, hónapokat hiányzott az iskolából, de jófejű gyerek lévén mindössze egyszer ismételt osztályt. A hat általános azért megvan. 10 éves korában kukoricabajuszt szívott, még járt leventébe, 30 éves korában végleg leszokott a dohányzásról, nem iszik, nem idegeskedik, és a gyomrán a fekély begyógyult szépen.

Foglalkozása: takarmányos. Nős, van két legény fia, felesége gyaiogmunkás, tavalyelőtt tévét vettek, tavaly nyáron Lehel hűtőszekrényt, ami maximálisan kihasználódik, tekintve, hogy ebben tartják a szomszédok is a tejet meg a vasárnapi ételmaradékot.

D. Mátyással beszélgetünk.

— Gondolatban fogjunk át száz esztendőt. Magának melyek a legfontosabb évszámok ebben a száz esztendőben?

Rávágja.

— Negyvennyolc.

— Melyik?

— 1848.

— így ez már több mint száz esztendő. 1896 mond magának valamit?

Gondolkodik.

— 1896? Esetleg. Anyai nagyanyám öregapja akkortájt szegődött el a Latinovics urasághoz cselédnek. Ez volt az ükapám.

— Ismerte?

— Elbeszélésekből. Alacsony növésű, igen-igen erős embernek emlegetik. Egyszer

70