Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Nagyszombati esküvő
ZÁM TIBOR NagyszombaH esküvő A tsz-elnök missziója Húsvét szombatján három fiatal pár kérte házasságára Isten áldását V. község református templomában. A lelkész azonban a presbitérium (egyháztanács) tiltó rendelkezésére hivatkozott és nem eskette meg őket. A konfliktus megoldását a termelőszövetkezet elnöke vállalta magára: elindult papot keresni. Bekopogott Á. község lelkészéhez, és azt kérte fel a szolgálat elvégzésére. „Jöjjenek ide a fiatalok— mondta a lelkész—, megesketem őket”, mert őt pres- bitériumi tilalom nem kötötte. Az elnök azonban úgy gondolta, hogy a lelkész menjen el V.-re. El- és visszautazásáról gondoskodnak, úgymond, és a fáradozásait is megfizetik. Az elnök kívánságát a lelkész szerényen, de határozottan visszautasította. Biztosra véve a különös misszió kudarcát, megpróbált lelkére beszélni az elnöknek, amikor kikísérte, hogy menjen nyugodtan haza, s béküljön meg a presbitérium álláspontjával. „Később majd igazságosnak fogja azt látni, helyénvalónak, gyülekezetszerú'nek, igeszerűnek.” Az elnökre nem hatotta kenetes beszéd: se meg nem nyugodott, se haza nem ment. Indulatosan azt mondta, hogy talál ő olyan papot, aki ünnep szombatján is megesketi a fiatalokat a v.-i templomban. „Én bejöttem, s később hallottam keserű szívvel, hogy igenis, akadt olyan lelkipásztor.” * Hiányos teológiai műveltségem megfoszt attól az örömtől, hogy lelkészekkel, képzett hitszónokokkal egyházi dogmákról, elvont hittételekről vitatkozzam. A szatírizá- lás bőven kínálkozó lehetőségeiről is le kell mondanom: nem volna fair dolog, hogy az uralkodó ideológia sáncai mögül védtelenekre lődözzem a gúny nyilait. Szándékom, célom csupán a tájékozódás és a tájékoztatás. Azért mutatom be a nézőpontokat, gyűjtöm össze és tolmácsolom az érveket pró és kontra, többször is körüljárva az esküvői hercehurcát, hogy világiakként bepillanthassunk az egyházi emberek gondolat- világába, s a velünk való, problémátlannak tűnő együttélésük problémáiba. Elöljáróban annyit, hogy a két álláspont, a két magatartás, az egyházi szolgálat kétféle értelmezése mögé ne siessünk azonnal odarajzolni a kétféle lelkészkaraktert, korszerűnek dicsérve az egyiket, reakciósnak bélyegezve a másikat, mert az ilyen séma alapján a v.-i lelkészt, aki megtagadta a fiataloktól az Isten áldását, ember- és életellenesnek, a korral, a világgal összeférhetetlennek kellene rajzolnunk. A t.-i lelkészt pedig, aki nem tagadta meg az áldást, emberszeretőnek, haladónak stb. Először az érveket ismerjük meg. * * 54
