Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - Hatvani Dániel: Négy vers
HATVANI DÁNIEL Négy vers FENYŐGALLYAK Fenyőgallyak karmolják tested fölsebeztelek harapással édes lucsokban körmolódom máglyatűzbokrán szőrzetednek Lihegünk míg alattunk lassan újra fordul a nyikorgó fölJ köt az idő köldökzsinórral most foganunk világnagy hasban Csönd beissza nedveinket tapadásunk virága hervad osztódunk a halálnak némán felhők lobognak fehér ingek KÖNYÖRGÉS ÁRNYÉKTALAN FÉLELEMÉRT Elképzelem mert képzelni szabad a húsz emeletnyi magas jégvirágot minden évben több lesz a pálmaház hol utódaink gond nélkül ugrálnak Most csak a folyondárok kúsznak nyakamra izzó spirál lesz rajtam hősugárzó s csak egyetlen kocsány nő a világból hogy elgyalogolhassak rajta a Kanári-szigetekre mert gazosodnak mind a dűlőutak Zöldülj karmosodj anyósnyelv-szívlevél sírkamrám legyen mozaikkal díszes mint lehetőség sem aggaszt a feltámadás ennélfogva nyugodtan napozhatok a földalatti tengerparton Csak egyszer csak egyszer szólalj még meg bennem zúzmarás harang árnyéktalan félelem
