Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - Hatvani Dániel: Négy vers
VENYIGEGYÖKÉR Milyen venyigegyökér tenyészik az értelem ganajában homokkőlován a csend vágtat zabolátlan Milyen venyigegyökér repeszt rádióaktív hold kőzetet bibliai gránátalmafák tiszta gyümölcse remeg Robbanó konyakospohár nemzetközi tárgyalóasztalon halotti mólóhoz láncol cédrusfaoltalom Tenyerem napfoltjaiból olvashatja ki-ki a sorsát kimarjul itt is ott is tollászkodik az ország Milyen venyigegyökér szálazza arcom gyűrődéseit hozzászegez a szerelemhez csúcsfényével a zenit Szikkadok savaimban szemem lecsapolt vizenyő marad a szülőföld nyara örökre perzselő Mindegy lesz itt már mindegy méla zenékben megrohadni vagy kiáltozhatsz váltig tagadj meg és tagadj ki Milyen venyigegyökér aknázza alá álmom sorompóid ne csukd le kergess át hét határon Milyen venyige szárad bordáim csontkútjában vérben pácolt rőzsekévék paskolják mellem hátam Venyigegyökér szakadj tépnek vasak roncsolnak gombák rogyasztják jégfürtjeid múltam elárvult tornyát HALÁLOS HARMÓNIA Bagófüstben oldott hasábok kredencemlékmű ötágú rózsa bámul a hokedlire felfordított talpas poharak a polcon helikopter-leszállóhelyek émelyeg önön csillogásában a semmivel sem azonosítható cukortartó lekvár sajog a cellofán alatt döglött bombává szelídül a sarokban a szoknyás gázpalack kihűlt kávéfőző hallgat koffeinundorában visszafojtott csörömpölés a tárgyakban bitorló vagyok már ellenem sem lázadnak fel soha fuldokolnak zsarnok konyhai gőzben tüzesednek a gázkályha égőfejei csak belül csikorog dühében az anyag örök atomi elrendezettségben s csak az unalom egyensúlyában rendeződnek halálos harmóniává
