Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - Kiss Benedek: Böjti szél (vers)
idegen évszak fejszéi reccsentik az almafát, virágaink is elalélnak, csak a krizantém büdösödik, bomolva böfögi föl ez a táj a krizantémszagot, szemünket, szánkat benövi krizantémhomály, tulipán, jácint, gyöngyvirág, bazsalikomok, csöpp nefelejcsek: emeltek, árvák, a föld fölé illathimnuszos virágkelyhet, s lesz ti — nyelvetek is elvarázsolt krizantémröfögés — Álmatag anyaföld! magadra nézz! És nép, te költészet fogától véres: kígyó a faág is! játékszerül sárkányországot hogy szültél hát magadnak, én gyönyörűm! Ül aranyménen Magor király a legfőbb ménúr és furulyái szivárványhártyás buborékot feszítenek ki köré a hangok hangbuborékban Magor király a legfőbb ménúr csak furulyái a szivárványló buborékot burokká pöttyözik már a hangok ül a burokban Magor király a legfőbb ménúr és furulyái s a sárkánybéllé szövődött burkot sárkánnyá növesztik köré a hangok s a sárkánybélben Magor király a befalt bárányoknak furulyái lesznek a bárányok a bélen bolyhok az égbolt falán felhőfodrok ím, a sorsodat mondom. Sorsod: a sorsom. Szolgál az ének és kiszolgáltat. Hajnalok, esték bevérződnek, napharapástól üszkölődnek, s orbáncosodnak szavak, remények helyén a sok sanda holdmarásnak. Napfogak! érckoronásak! holdviperák, ti laposfejűek! keretlegényei, szakmányosai az őrlő böjti szélnek!
