Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - SZEMLE - Somogyi György: Moldova György: Tisztelet Komlónak!
A következő, Az emberek című fejezetben a szerző bizonyos fokig módszert vált. Itt nem elsősorban egy-egy nép — vagy annak egy része — kerül bemutatásra, hanem egy-egy olyan jellegzetes emberi alak, aki részben tevőleges irányítóként folyt bele Véménd életének alakulásában (a tanácselnök, a tsz- elnök, a párttitkár) vagy, másrészt, ha nem irányító-vezető szerepben, de sorsának alakulásával jelzipéldázza mindazt a változást, ami a közelmúltban történt. Mert azt mondhatnánk — s ez is csak a szerzőt dicséri —, hogy könyve tulajdonképpen ezért, a változtatások bemutatásáért, a jövőért íródott. Még félreértésként sem lehet azonban azt mondani, hogy múltról való véleményeakár csak hasonlít is ahhoz a felfogáshoz, mely a múltról azt vallja, hogy azért van, felejtsük el. Éppen ez a könyv, anyagával, módszerével, stílusával példázza: A múltat fel kell tárni, el kell mondani, hogy megszülethessenek a változások. Amint az Átváltozások című utolsó fejezet végszavai a könyv egészét összefoglalva mutatja: „Véménden a megbékélést, a kiegyezést, a gyűlölet és harag elmúlását a közös munka hozta meg. Azt, hogy már csak igen ritkán, s az öregebbeknél, indulatoktól fűtöttebb állapotba merül fel az, hogy vitapartnere vagy ellenfele valahonnan máshonnan jött az országba vagy községbe. A könyv hatásáról szólva nem lehet elhallgatni a szerző stílusának erejét. Ez az erő a tényeket, s a tények igazságát ismerő író nyelvi egyszerűsége. Az egyszerű szavakkal-mondatokkal előadott vér- lázító igazságtalanságok így hatnak igazán. Mert nem a hangerő, hanem a gondolat igaza tud szólni belőlük. Szinte az egész könyvet idézhetnénk példának. De lássunk csak egyet, mellyel utal arra a változásra, ami a felszabadulás után kezdődött, mely mint a rím párja felel a korábbi idézetre: „Az első nemzetiségi vegyes házasságot Márton Piusz és Schmidt Klára kötötte 1951-ben. Nagy esemény volt. A székely Rómeó és a sváb Júlia elhatározása megroppantott valamit. Az emberek már nem azok voltak, akik azelőtt.” BESSENYEI GYÖRGY Moldova György: Tiszteld Komlónak! Újra és újra felvetődő kérdés: Mi a szociográfia szerepe a szocialista társadalmi viszonyok között? A szociográfiai mű tényfeltáró jellege érvényesüljön-e, vagy a pozitív és negatív jelenségek ösz- szevetése révén további lépések megtételéhez szükséges következtetések levonása? Hivatásos szociológus felméréseit tartalmazza, vagy Illyés, Darvas, Erdei, Nagy Lajos, Csák Gyula módján irodalmi megközelítésű, emberközpontú legyen? A tények, érvek és ellenérvek egyéni, írói-művészi elrendezésben szerepeljenek benne, különböző emberi sorsokat karakterisztikusan is felvillantva? Mindegyiknek megvan a maga szerepe és jelentősége, csak hiteles legyen és őszinte. Valós és igaz adatokat tárjon fel. Nem könnyű feladat ez, több oldalú megközelítést, alapos mérlegelést igényel; a leírt szónak súlya és következménye van. Nincs igaza annak az olvasónak, aki Moldova Györgynek ezt írta: „Ön ne foglalkozzon olyan munkákkal, melyeket akármelyik középiskolai tanár vagy tanácsi funkcionárius épp olyan jól el tudna végezni, mint Ön.” Nincs igaza, mert a szociológiai munka nem másodállás és funkció függvénye, ez mesterség, és hivatás: nemcsak feltárni és ismertetni kell, de ábrázolni is, meg- és felrázni, cselekvésre késztetni. Éppen ezért pótolhatatlan a szociográfiai igénnyel írt szépírói mű. Az említett írók műveiből kirajzolódó kép eleven és hiteles, ezért él például még most is bennünk a felszabadulás előtti paraszti sors. A Szépirodalmi Könyvkiadó „Magyarország felfedezése” sorozatával a mi alakuló, forrongó életünkről akar eleven és hiteles képet rajzolni, eredményeket és elmaradásokat rögzíteni, nem a leleplezés, hanem az előrelépés szándékával. Moldova György könyve megfelel ennek a célkitűzésnek, s annak a társadalmi igénynek is, amit a szerző így fogalmaz meg: „Azt mindenki szeretné tudni, mi történik az országban, hogyan alakul a hozzájuk hasonlók sorsa.” Komlóról tudtuk: harmincezres lakosú bányász- város, kokszot gyártanak, fő vásárlója Dunaújváros; élvonalbeli futballcsapata van és szép stadionja; nehéz vasúton megközelíteni; jó gyerekkórusa van, énekkultúrája fejlett, ám több riport kulturálatlanságát pellengérezi. Mást szinte semmit. Újabban azért mégis: a Zobák-aknáról többször írnak; talán eredményeiért is, bennem azonban különböző baleseteket asszociált a név. S Moldova könyvét olvasva valóban az derül ki, Komló története a szénmezők feltárásához kapcsolódik, a XX. század fordulóján, de jelentős településsé csak a felszabadulás után fejlődik. Látványos előtörténete nincs, a népvándorláskori teiepülésmaradványok is elenyészőek, középkori városi élet, jelentős függetlenségi harcok sem színezik a komlói múltat, a könyv 9. oldala mégis meglepetést tartogat: egy ragyogó írói ötlet érdekfeszítővé varázsolja számunkra a komlói világot már a múltidézés kezdetén. Címszavak és jelszavak egymás mellé állításából egymásnak ellentmondó képet idézett, melyből megtudhatjuk pl., hogy Komló nevével először 1317.-ben találkozunk, hogy 1905-ben a tulajdonos Engel Adolf pécsi üzletember, aki hét évvel később adja el az egykori Montenuovo-hercegi birtokot az államnak, hogy 1936-ban mindössze 2187 fő lakta, de 1953-ban már az ötéves terv egyik legnagyobb „ütközete” folyik itt. Elmaradottság, váratlan, gyors, de egyenetlen 92
