Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Kalász László: Öt vers
KALÁSZ LÁSZLÓ BESZÉLGETÜNK o# vers RÁMFORR hűvös aranypor a bukó napból megint meghalok fordulok lábbal keletnek hej, nyugat nyugvás nyugalom! sosem éltem boldogan: örömtelen a számvetés s vége a játszadozásnak felelőtlen elernyedésnek fel komolyan komolyodni fel az éjszaka tetejére rúgni rugdalni rugdalózni! nincs többé játszadozás nyögés nyöszörgés nyögdelem elodázása a vállalásnak a költő gyilkolni tanul szederjes félelmek között NŐNEK FEJEMBE fák gyökerük talpam alá ered lépnék égben akadok el lépnék földben megragadok ne dűts ki szél menni nehéz s legalább állhatok megkérdezem mikor haltál meg és adnak-e ezért fizetést homályos minden mint az ablaküveg csak köpni lehet rá s hirtelen letörölni SZAVAIM egy fillért sem érnek nem peregnek nem is forognak értékük sem tudja be pénzed nem lesznek része forintodnak te mindig nagy bankókkal játszol s mindig csak egy oldaluk igaz lendülsz egyre gyorsabban játszol s nem láttatod a hamisat ARANYALMÁIM lehullnak réz kürt a körte trombitál minden szilva csendít a fán és mindnek csak a hangja kék 2 Forrós 17
