Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Serfőző Simon: Három vers
SERFŐZŐ SIMON Hároni vers HÁTTAL VAGYOK SZÉL KÉZBESÍT A Napnak még a közelébe se jártam, pedig a tűzhöz ott igazán közel lennék! Mehetnék is a gyalog-vonattal, amelyik indulva odafelé, belátogat a tócsatartásra berendezkedett, borjú- horkolásos falukba, mintha a feudalizmusba. Ahol por csipog a kotlóval, törek kapar, a kerítéseken légy nyarvog éjszaka. S a nyári villámok rőzserakásnak összehordva. — De míg odalennék, a tennivalóval ki gondolna? A termesztett reményt a kúszhatnékok kiölnék. Háttal vagyok a nyugalomnak. A sorsom is mindig mások intézték. Nyárfától várok levelet, ugyan mit ír? A postás, levélszéthordó szél kézbesít. A kelet felé elköltözött ág értesíthetne: lát-e még valaki ismerős fényt, hogy közeledne? S a leskődés már elfárad. El is hiszem! S a vackorfa nem írt ma. — Kazinczy sem. AZ IGYEKEZET Légycsapóval állnak, lecsapnak rá, ami röppen. Suhintgatnak felénk, hatalmukkal a kezükben. Itt egy légy, amott is! S az igyekezet nem szüntet. Hadonásznak vadul. Legyeknek néznek bennünket. 18
